Liz Trusst üres ambíciói juttatták hatalomra és törték is össze

„Túl azon, hogy nyilvánvalóan alkalmatlan a feladatra, Truss nagyrészt a körülmények és a rossz szereplők áldozata. Olyannak látom őt, mint egy gótikus regény szereplőjét: talán mint Daphne du Maurier »Rebecca« című művének második Mrs. de Winterjét, egy névtelen lányt, aki Manderleyben (az égő Tory-pártban) menekül Rebecca, az első Mrs. de Winter megszállottjaként, aki ebben a képzeletben vagy Boris Johnson, vagy Margaret Thatcher, vagy mindkettő: hiszen erősebb szellemek árnyékolják be őt. Nincs identitása, és inkább paradigmaként, mint autonóm figuraként értelmezhető.

Ő a paradigmája a tory párttagság távolságtartásának az ország többi részétől, ami 12 évnyi hatalom után igen mély szakadékot jelent; paradigmája a politikai osztály hajlamának az látszatra a tartalom fölött; paradigmája a virágzó nárcizmusnak; a paranoia, a kultúrharc ízlésének és a hatalomra törés vágyának, amit a Brexit szított a támogatóiban – Truss tipikusan későn és buzgón tért meg –, amikor már rájöttek, hogy tévedtek. 

Ezek a szálak gyúlékonyan futottak össze Trussban, ami őt – és a Tory pártot – romokban hagyta. Azt hiszem, látok reményt a demokráciánk számára, mert ezek mind véget ér. Truss nem bukott meg: ennél rosszabb a helyzet. Inkább – szófogadóan – összetört.”

Nyitókép: MTI/EPA/Bloomberg/Pool/Daniel Leal