Leimeiszter Barnabás: Pitiáner emberkedés, alacsony színvonalú adok-kapok tölti ki a napjainkat
De a moralizáló felcsattanások, méltatlankodó általánosságok sem vezetnek sehová.
A tanárok úgy döntöttek, hogy márpedig ragaszkodnak a véleményük szabadságához, és szolidaritással ellenállnak az önkénynek.
„Rengeteg ember érdemel tiszteletet ma Magyarországon azért, mert rettenetes tapasztalatai ellenére még mindig részt vesz az állami intézményrendszer fenntartásában, működtetésében. Közülük is kiemelkednek az egészségügyi dolgozók és a tanárok. Utóbbiak a polgári engedetlenségükkel történelmi tettet hajtanak végre.
Felismerték, hogy amennyiben betartják a kormány által biztosított jogi kereteket, akkor egyszerűen láthatatlanná válik a sztrájkjuk. A politikai üzenet lényege azonban, hogy a nyilvánossághoz szól. Ha a tanároknak tanítaniuk kell a sztrájk alatt, akkor valójában nincs sztájk, mert az a társadalom számára láthatatlan, vagyis az egész megmozdulás értelmetlen. Ráadásul annyira bonyolult a sztrájk bejelentésének adminisztrációja, hogy az felemészti a szervezők társadalmi munkára fordított energiáját. Nem tudnak nyomást gyakorolni a fenntartóra, ha nem fejezhetik ki szabadon a véleményüket. A tanárok pedig úgy döntöttek, hogy márpedig ragaszkodnak a véleményük szabadságához, és csodálatra méltó szolidaritással ellenállnak az önkénynek.
Tanítanak most is. Példát mutatnak. A többi állami dolgozónak, a szülőknek, a diákoknak, mindannyiunknak. Megrendítő és felemelő látni az összefogást. Ahogy kiállnak egymásért a kollégák, ahogy az egzisztenciális, szakmai és politikai problémákat a nyilvánosság számára érthetővé teszik, miközben fáradhatatlanul tanítanak és önkénteskednek, megállás nélkül aggódnak és cselekednek az oktatás és a gyerekek jövőjéért. Hála nektek, bátor és büszke Pedagógusok!”
Nyitókép: Facebook