Szombaton visszatért az Eb-hangulat a Puskás Arénába

„A vezető gólunkat követően elképesztő ünneplés vette kezdetét a stadionban, akkor tényleg úgy éreztem, mintha ismét az Európa-bajnokságon lennénk, ám még fel sem ocsúdhattunk az örömből, amikor Nico Schlotterbeck – aki pár hete még Sallai Roland csapattársaként lépett pályára a három magyar válogatott labdarúgót foglalkoztató lipcseiek ellen a Német Kupa idei döntőjében – indítása megtalálta Jonas Hofmannt, ő pedig kiegyenlített.

Mi tagadás, átfutott a fejemen, hogy innen megfordulhat a mérkőzés addigi menete, s brutális nyomás alá helyeznek majd bennünket a németek, de nem így történt. A magyar válogatott egészen elképesztő bátorsággal, taktikai felkészültséggel és motivációval játszott, és igen, ki kell mondani: több veszélyes lehetőséget dolgozott ki, mint az ellenfele. A tavalyi Eb-n is hősies küzdést láthattunk a mieinktől, de annak a csapatnak a jól megszervezett védekezés és a labdaszerzések után indított kontratámadások álltak jól, míg Marco Rossi együttese ezen a nyáron már labdával is szervezett, minőségi támadójátékot produkál. Az, hogy a magyar válogatott a legerősebb ellenfelek ellen is ilyen bátran futballozik, nem véletlen, sokkal inkább tendencia.

A második félidő elején aztán jó pár percre a kapunkhoz tudtak szögezni minket a vendégek, akkor visszább álltunk, és fel is vetődött bennem a kérdés: vajon bírja-e végig szusszal a magyar csapat a világ egyik legjobbja ellen úgy, hogy egy héten belül ez már a harmadik hasonló jellegű összecsapásuk?! A 72. percben aztán a németek első – s végül egyetlen – gólját szerző Jonas Hofmann hatalmas ziccerben találta magát, azonban rossz döntést hozott, Wili Orbán pedig nagyot mentett. Ettől kezdve újra erőre kapott a magyar válogatott támadójátéka: a csereként beálló Ádám Martinnak két közeli fejese volt, de Gazdag Dániel is veszélyeztetett.

Gól már nem született, a németek elleni 1–1 pedig hatalmas bravúr, az pedig még jobb érzéssel tölthet el minket, hogy egy ilyen bravúros pontszerzés után még bosszankodhatunk is. Bosszankodhatunk, mert bár a helyzetek minőségét tekintve közel azonos számokat produkált a két fél, nekünk hét próbálkozásunk is eltalálta a kaput, nekik csak egy – abból gól lett.

Bárhogy is, az a helyzet, hogy három fordulót követően a második (!) helyen állunk a Nemzetek Ligája A-divíziójának halálcsoportjában, egy ponttal lemaradva az Eb-címvédő olasz válogatottól, megelőzve Németországot és Angliát. Hatalmas bravúr. ”

Kép forrása: Mandiner