Nehogy már ez legyen a 21. évszázad meccse!

„»Ez jobb, mint a 6:3!«  – zengte a wolverhamptoni stadion folyosója bő húsz perccel a lefújás után. Hogy az állítás igaz-e vagy sem, képtelen lennék megmondani: kanyarban sem voltam, hogy láthassam, átélhessem az 1953-as, legendás mérkőzést. A 20. évszázad meccsét. S be kell vallanom, bár többször láttam a felvételeket, inkább mint kordokumentum, sporttörténeti érdekesség kötött le, semmint a sportélményt láttam benne.

»Ez jobb, mint a 6:3!« – kiáltotta felém a ránézésre negyvenpluszos, szakállas férfi pacsira emelt kézzel. Sosem láttam előtte, jó eséllyel sosem fogom többet, de nemhogy lepacsiztunk, még egy lapockaveregetős összeölelkezés is belefért. Ezen az estén minden is. Elég volt körülnézni a Molineux vendégszektora alatt kialakított kis térben, a bezárt büféablakok és a plafonról lelógó, szürreális módon Formula–1-es promókat vetítő tévéképernyők alatt táncoló, dalolászó embertömegre. Nem csak a rám kiáltó fazon szeme volt könnyes…

»Ez jobb, mint a 6:3!« – mormogtam magamban, miközben néztem az embereket. Számszakilag biztos. Egyébként pedig? Egyébként remélem. Remélem, mert akkor tényleg úgy emlegetik a majdani unokáim, ahogyan én emlegetem nagyapámmal Puskásék meccsét. Csak az én sztorimban lesz különbség: mert én nem rádión hallgattam összeverődve a szomszédsággal, nem ám! Hanem ott voltam. A hangommal picit talán a részese is!”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

Kapcsolódó tartalom