„Sarokba szorított patkányok!” – így fakadt ki az ukrán újoncokra egy toborzó
Nem egyszerű a vágóhídra küldeni embereket – erről beszélt Artem, a toborzótiszt a The Telegraph című lapnak, aki pontosan tudja, mennyire gyűlölik az emberek.
A magyar egyelőre nincs köztük.
„Ma államellenes bűncselekményeket követtem el. Két állam ellen is, előre megfontolt szándékkal, de a magyar egyelőre nincs köztük. A tetthely a menekültszálló. Ott először az orosz állam törvényeit hágom át, amikor egy ukrán anyukával beszélgetve »vojná«-nak, háborúnak nevezem a háborút. Pedig Oroszországban csak »különleges hadműveletnek« szabad. Tudom, az Putyinék szemében nem mentőkörülmény, hogy tényleg háború van. De talán az igen, hogy fogalmam sincs, a különleges hadműveletet hogy kell oroszul mondani. Mit csináljak, nem volt benne a tankönyvünkben, még a negyedik gimisben sem.
Sajnos sikerült az ukrán állam ellen is fellépnem, pedig egyáltalán nem helyezem egy lapra az orosszal, és teljes szívvel drukkolok honvédő harcuknak. Viszont egy kulturális nacsálnyik nyilvánvalóan ott is megzavarodott a sok háborús szörnyűségtől, és kitalálta, hogy Tolsztojt és Dosztojevszkijt is el kellene távolítani az ukrán könyvtárakból. Törvény talán nem lett belőle, (remélhetőleg a háború után győz a józan ész), de ami biztos, az biztos, megelőző csapásként máris megszegem. Itthon direkt előbányásztam egy Tolsztoj-mesekönyvet, és juszt is bevittem a gyerekeknek, hogy valahogy visszafordítva oroszra, ebből mesélek majd.
Kulturális békemisszióm azonnal két akadályba ütközik. Egyrészt a gyerekeket mintha kevéssé érdekelné az oroszlán és az egér tanulságos története, másrészt az istennek nem jut eszembe az egér oroszul. Nem sokat segít, hogy a »lev i cincin«, »oroszlán és cincin« formulával próbálkozom, és az egér nevében négykézlábra ereszkedve mutogatok előbb a fenekemre, farkot imitálva, később az orrom alá, bajuszt mutogatva, miközben sipító hangon cin-cin-cin-t ordítozom.”
Nyitókép: Mandiner archív