Az USA hosszú távú gázszerződést kötött az Európai Unióval

„Joe Biden klímaharcosból olajlobbistává vált. Biden 2020-as választási győzelme részben klímavédelmi ígéreteinek köszönhető. A politikus népszerű pozíciójának sarokpontjai az alábbiak voltak. Meghirdette, hogy az USA a nemzetközi klímatárgyalások élére áll, amivel szimbolikus ütést vitt be a »klímatagadó« skatulyába taszított republikánusoknak. Biden úgy tartotta meg a demokraták bal szárnya által sürgetett radikális zöld célokat, hogy közben ígéretet tett azok megfizethető elérésére. A narratíva úgy is működött, hogy számos szakértő már akkor rámutatott annak ellentmondásaira. 

A klímatárgyalásokban való aktívabb szerep mindössze szimbolikus lépésnek tűnt. Az USA hagyományos energiatermelésének leépítése tömeges munkanélküliséggel, magas energiaárakkal és ellátásbiztonsági problémákkal fenyegetett. A becslések szerint, Biden programjának megvalósítási költsége az amerikaiak fizetési hajlandóságának többszörösére rúgott. Az első gyakorlati problémák a választás után érkeztek. Egy külügyminisztériumi vizsgálatból kiderült, hogy az USA a megfizethető energiaátmenethez szükséges napelemek nagy részét Kínából szerzi be, ahol azt erősen megkérdőjelezhető körülmények között, magas szénfelhasználással állítják elő. A hírrel két demokrata alapérték: a klímavédelem és az emberjogok kerültek szembe egymással. Az európai partnerek elkezdték felmondani importszerződéseiket, mert a szabályozók a cseppfolyósított földgázt – akkor még – túlságosan környezetszennyezőnek ítélték. 

A hagyományos energiatermelők nem végezték el a szükséges beruházásokat kapacitásik fenntartására, ami – akkor még enyhe – negatív gazdasági és munkaerőpiaci következményekkel járt. A tavaly ősszel kirobbanó energiahiány fordulatra kényszerítette Bident. A világpiaci árak növekedésével hirtelen hiányozni kezdett a beiktatása után megszüntetett kanadai Keystone XL olajvezeték. Az elmaradó beruházásokat nem lehetett egyik napról a másikra pótolni. A benzin ára Biden megválasztása óta 70 százalékkal emelkedett az USA-ban és az üzemanyagárak növekedése egyre nagyobb társadalmi elégedetlenséget vált ki. Biden – a korábbi ígéretével szemben – fél éve a fosszilis tüzelőanyagok kínálatának növelésén dolgozik. 

A demokraták viszonya a nagy olajkitermelő országokkal viharos, ennek ellenére az amerikai elnök jó ideje udvarol nekik a termelés fokozásáért – egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel. Biden felszabadította az USA olajkészleteit, hogy ezzel is csökkentse a kínálati nyomást. Biden már bírságot akar kiszabni azokra az amerikai kitermelőkre, akik nem fokozzák elég gyorsan aktivitásukat. Az USA néhány hete hosszú távú gázszerződést kötött az orosz-ukrán háború miatt szintén nagy fordulatot mutató Európai Unióval, ami a palagáz kitermelés további növelését vetíti előre. Utóbbinak – az amerikai környezetvédők szerint – súlyos következményei lesznek. A fordulat az amerikai adminisztrációban is megfigyelhető. 

A kormányzati kommunikációból a korábban aktív John Kerry és Gina McCarthy klímamegbízottak egyre inkább kikopnak. Helyükre Amos Hochstein, gázpiaci szakértő, az ukrán állami gázvállalat Naftogáz (!) korábbi igazgatója lépett. Az egyetlen terület, ahol a klímavédelmi törekvések változatlanok; a politikai kommunikáció. Az elnök új narratívája röviden az, hogy az energiaválság megoldása (és a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének fokozása) valójában a klímaharcot segíti, hiszen az megóvja az amerikaiakat az egzisztenciális veszélytől, így hosszú távon segíti az energiaátmenet társadalmi támogatottságának fenntartását. A félidős választások közeledtével azonban felmerül a kérdés: vajon az amerikai választók meddig tűrik az ellentmondásokat? Különösen úgy, hogy közben egyre nagyobb árat fizetnek értük.”

Nyitókép: MTI/EPA/Sipa USA pool/Oliver Contreras