Fekete macska

„Kezdjük azzal, hogy Orbán Viktor szónoklata a Békemenet egyik programpontja volt, nem pedig a március 15-i nemzeti ünnepről szóló beszéd. Ennek megfelelően az ott elmondottaknak semmi köze nem volt sem március 15-höz, sem a nemzethez, sem pedig az ünnephez. A magyar miniszterelnök nettó választási nagygyűlést tartott, amivel persze nem lenne semmi baj, ha nem állami pénzből finanszírozták volna.

Orbán a szomszédunkban zajló háborút is úgy szőtte bele a mondandójába, mintha Magyarország egy önálló bolygó lenne, és semmi köze nem lenne ahhoz, hogy mi zajlik körülötte. Most sem minősítette az oroszokat agresszornak, az ukránokat megtámadott áldozatoknak, csak azt hangsúlyozta: mi – mármint mi, magyarok – nem szorulhatunk az orosz pöröly és az ukrán üllő közé.

Ismétlem, ha ezt a nagyszabású összejövetelt nem a mi pénzünkből fizették volna, akár el is fogadhatnánk: a Fidesz elnöke olcsó és méltatlan szavakkal ostorozza politikai ellenfeleit. Elfogadhatnánk, hogy úgy beszél, mint aki már meg is nyerte a választást, és azt is, hogy a Fidesz-szavazók életének legfontosabb napjaként aposztrofálja április 3-át. A Fidesz elnöke nyugodtan ócsárolhatja, nevezheti fekete macskának az ellenzék nagygyűlésén felszólaló korábbi elvbarátját, Donald Tuskot, és nyugodtan elhitetheti az övéivel, hogy a baloldal – még véletlenül sem az ellenzék, csakis »baloldal« – már szét van esve, de még ilyen állapotában is holdkórosan belevezetné Magyarországot a háborúba. A Fidesz elnöke kijelentheti, hogy a baloldal célponttá tenné hazánkat, és azt is, hogy csak neki van kellő ereje, hogy megvédje Magyarországot. A választásra készülő vezér még azt is megengedheti magának, hogy méltatlanul bánjon ellenfelével, s hogy annak vezetőjét – nevét ki nem ejtve – földbe csapódó kihűlt kőként említse.”

Nyitókép: Donald Tusk, az Európai Néppárt lengyel elnöke és Márki-Zay Péter, az ellenzéki közös miniszterelnök-jelöltje Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt