Bekeríthetik az ukrán hadsereg csapatait Donyeckben
Eljöhet az első valódi áttörés az oroszok számára.
A fő célunk a béke elősegítése és saját érdekeink védelme kell, hogy legyen – ennél többre ugyanis nincs mozgásterünk.
Az ukrajnai orosz megszállással kapcsolatos ellenzéki nyilatkozatok, főleg MZP-é, Fekete-Győr Andrásé, Tordai Bencéé és Donáth Annáé, elképesztő amatörizmusról és felelőtlenségről tesznek tanúbizonyságot. Fegyvert és katonát küldeni Ukrajnába, Ukrajnának? Normálisak?
Mit érne az? Semmit. Viszont mi magunk fokoznánk tovább egy nem kívánatos konfliktust. A NATO sem tervez katonai akciót, mert ha csinálna, kitörni a harmadik világháború. És épp az ellenzékiek azok, akik állandóan csak igazodnának a többi szövetségeshez, a NATO-hoz. A NATO nem küld senkit harcba, de a magyar ellenzék küldene?
Az ukrán hadsereg már most alulmaradóban van az orosszal szemben, se lőszere, se üzemanyaga, de azért mi küldjünk pár katonát és fegyvert? Hatalmas segítség lenne! Szimbolikus segítség, beláthatatlan következményekkel. Ki az a magyar ember, aki Luhanszkban és Donbaszban az életét akarja adni Ukrajnáért? Kezeket fel! Senki? Hm. Ja, Donáth Anna, Fekete-Győr András, Tordai Bence és MZP jelentkezik.
Tanáraik még Putyinhoz rohangáltak. Gyurcsány anno azt mondta, hogy a oroszoknak nem szabad hátat fordítani, hanem meg kell velük állapodni. Gyurcsány ma is az ellenzék tényleges vezére. Vadai Ágnes 2006-ban az orosz kapcsolat erősítésének szükségességéről beszélt. Gyöngyösi Márton jobbikos politikus 2015-ben azt mondta, hogy a magyar kormány nem eléggé oroszbarát. Mi ez a nagy oroszellenesség a szövetségeseik részéről, kompenzálás?
Nem csodálom, hogy az ellenzék ilyen felelőtlen. A nyugati elvtársaik sem sokkal jobbak. Nancy Pelosi, az amerikai nagyondemokrata párt prominens főfőnöke még mindig nem ismeri a térképet, és szerinte minket szállt meg Oroszország. A német balos koalíció pedig úgy pattog, hogy közben a népe az energiaválsággal küzd, és ha van esze, legalább az atomerőműveiket visszakapcsolja – de nem lesz.
Láthatóan helyesen. Miközben az ellenzék szerint a magyar kormány nem igazodik eléggé a NATO-hoz, mégis az Orbán-kormány az, ami elkezdte feltornázni a hadseregre és NATO-ra költött összeget a költségvetés 2 százalékára, amit a NATO általános elvárása. Gondolom, hogy ez az ellenzéknél militarizmusnak számít. Emlékszünk még, hogy Szekeres Imre szocialista honvédelmi miniszter részegen avatta fel a Gripen-flottát 2008-ban? És mit szólnak vajon a harsány NATO-barátsághoz a kapitalizmus- és nyugatgyűlölő, egyben pacifista, mércés, aurórás meg CEU-s meg ELTE tátikás haverok?
*
Az ukránoknak jussa a saját ország. Nekünk pedig szükségünk van pufferzónákra, például az Oroszország nevű nagyhatalom felé, kelet irányába. Ez jelentős részben Ukrajna.
A nagyhatalmaknak – mindegyiknek – ugyanakkor vannak érdekszféráik, ezt kár bárkinek is tagadnia. Gondolom, az Egyesült Államok sem lenne boldog, ha Mexikó Moszkva szoros szövetségesének állna. Az 1962 októberi, két hétig tartó kubai rakétaválság, amikor a szovjetek Kubába akartak rakétákat telepíteni, megmutatta, hogy a jenkik sem viselik el, ha egy másik nagy katonai tömb a közvetlen szomszédjában telepedik le. Ukrajna 2022: Kuba 1962.
És Ukrajna nem épp egy nyugati liberális demokrácia.
Minden, amivel az Orbán-kormányt szokták gyanúsítani balról, valójában Ukrajnában testesült meg. Ukrajna az, amire a politikatudósok azt mondják, captured state, és nincs messze a failed state-től sem. És épp egy humorista vezeti (még). Kell ennél jobb szimbolika?
Ezzel együtt nehéz felfejteni, vajon mi lehet Putyinék célja. Az amerikaiak a demokráciaprojektet leszámítva széttárt karral álltak Irakban is, Afganisztánban is, amikor a hogyan tovább került szóba, illetve egy darabig katonai jelenléttel biztosították a hogyan továbbot – utána meg sehogy.
Bekebelezik az oroszok Ukrajnát? Ma (még) valószínűtlen. Bábállamot csinálnak? Valószínűbb. Csak példát statuálni mentek oda, hogy megsemmisítsenek minden katonai potenciált, lefegyverezzék Ukrajnát, majd kivonuljanak? Lehet. Esetleg megszállva tartják északkeleti szomszédunk egy részét? Nem kizárt, de az nagyon drága projekt lenne.
Amit látunk, az
a Brezsnyev-doktrína újjáéledése,
miszerint van orosz érdekszféra, ahol az érintett országoknak Moszkva szerint korlátozott szuverenitása van. Csak most a doktrína a „Közel-külföldre” vonatkozik, szűkebben, mint a Szovjetunió idején volt.
Putyin Ukrajna megszállásával nem csak geopolitikai üzenetet küldött, hanem egy másikat is: miszerint a nyugat vegye komolyan Oroszországot – a sarokba szorítás, a szankciózás és a kioktatás után. A moszkvai üzenet eszerint az lenne: hagyjátok abba ezt.
*
Minden szolidaritásunk az ukránoké – ugyanakkor nehéz úgy teljes szívből az ukránok mellett állni, hogy az oroszokkal való viszonyuk elmérgesedése óta szorongatják a kárpátaljai magyar kisebbséget – ráadásul teljesen szükségtelenül, hiszen ezzel magukra haragítják azt a nyugati szomszédjukat, amelyik nagyon is segíteni tudta volna őket a nyugati integrációban. Emlékszünk még Szergej Melnicsuk ukrán parlamenti képviselő 2019-es kijelentésére, miszerint az ukrán sereg két óra alatt elérné a Balatont? Nem volt túl barátságos.
Vajon tényleg annyira rossz, hogy Orbán beszélő viszonyban van Putyinnal? Vajon „pávatáncot” táncolt, vagy okosan lavírozott? Tényleg csak félszívvel van benne a magyar miniszterelnök a NATO-ban és az EU-ban?
Orbán Viktort Putyin bábjának nevezik, miközben Orbán csak annyit tett, hogy nem állt be a kórusba, és pragmatikus alapon igyekezett jó megállapodásokat és üzleteket kötni az oroszokkal. Hogy távol is maradjunk tőlük, ne idegenítsük el őket, és esetleg profitáljunk is a dologból.
De emiatt a „pávatánc” miatt volt lehetséges, hogy hamar kapjunk egymillió, életmentő Szputnyik-vakcinát, hogy biztosítsuk gázszükségletünket, és hogy tíz évre meghosszabbítsuk a nemzetközi áraknál olcsóbb gázszerződésünket.
Az EU 2014-től kezdve szankciókat hozott Oroszország ellen, amik súlyosan érintették Magyarországot. Kedves ellenzék, tessék csak kérdezősködni a nyugatiaknál, hogy vajon lehet-e manapság bizniszelni az oroszokkal. Mert például a németek és a franciák vígan azt teszik.
Az EU-ellenes és az EU-ból kilépni akaró Orbán ellenzéki rémképe egyébként igen érdekes annak tekintetében, hogy
ahogy a horvátok és szlovénok csatlakozását is minden erővel támogatta. Mindezt úgy, hogy egyébkét Szerbia hagyományosan nagyon erős kapcsolatokkal rendelkezik az oroszok felé.
A V4-eken belül eddig keltett némi feszültséget az oroszokkal kapcsolatos eltérő megközelítés, amit a mostani történések akár ki is élezhetnének – de most mind deklaráltan egy állásponton vagyunk a NATO-n belül.
És szerencse, hogy nem maradtunk annyira kicsik, amennyire egykor a Putyinhoz rohangáló baloldal akarta, és mertünk erősödni, gazdaságilag, katonailag, politikailag. Így most, hála a jobboldali kormánynak, stabilabban nézünk szembe a keleti bizonytalanságokkal, mint a baloldali kormányok idején.
*
A történelem arra tanít bennünket, hogy a nagyhatalmak rendre proxyháborúznak és érdekszférákat védenek, a fejünk felett is.
Ukrajna formálisan nem szövetségesünk, de szolidárisnak kell lennünk vele. A fő célunk azonban a béke elősegítése és saját érdekeink védelme kell, hogy legyen – ennél többre ugyanis nincs mozgásterünk.
Az ukránoknak, a kárpátaljai magyaroknak és nekünk magunknak csak azt kívánhatjuk: legyenek mihamarabb újra békés, unalmas, oroszmentes hétköznapjaink!