„A közvélemény ostobán azokat a szupergazdagokat gyűlöli, akik politikai kegyből lettek valakik, és csodálja azokat, akik önerejükből. Ezzel a felfogással a társadalom a saját nyakára teszi a kést. Mert a self made man jóval veszélyesebb az emberiségre, mint valamely politikai hatalom kegyence vagy pénztárnoka. Az ún. sikeres kreatív üzletember, a multimilliárdos zseni veszélyesebb, mint a Kínai Kommunista Párt. Ezeket ugyanis sem emberi, sem isteni törvények, se morális skrupulusok nem gátolják. A régi zsarnokok felett a vallás, a babonás félelem, vagy az egyház jelentett valami kontrollt, ahogyan a dinasztikus látásmódból eredő elvárások és családi tradíciók is. Még a nagyobb diktátorok is az ideológia korlátai közt őrjöngtek.
De a kreatív zsenit, a sikeres üzletember az égvilágon semmi nem korlátozza, hiszen csak saját magában hisz, önmaga forrása és vallása önmagának. Mint a sorozatgyilkosok, ők is kvázi isteneknek képzelik magukat, akik felette állnak mindennek. A strómant, a kegyencet, uralja a pártja, s azon keresztül legalább a társadalom valamely csoportja, azt pedig befolyásolják a többi csoport érdekei. Az önmagát megvalósító üzletistenember viszont a társadalmat saját talapzatának tekinti, és következmények nincsenek. A kapitalizmus mostani, (talán utolsó) etapja csupa Nérót és Caligulát rak a nyugati világ nyakába.”
Nyitókép: Igor Stevanovic / IST / AFP. Illusztráció.