Kedves András! Amit írtál rólunk, az egyszerűen nem igaz. Szeretnélek meghívni egy kávézásra.
„Pár napja keveredett elém Stumpf András júliusi Válasz Online-on megjelentetett véleménycikke, melyben kifejti álláspontját a magát polgárinak mondó újságírók felelősségéről, feladatairól. A Kényszerpályán a felcsúti kisvasút, a síneken a magyar polgár című cikkében a Transzparens Újságírásért Alapítványt is megemlíti. A véleményére nem kívánok reagálni, arra a hamis tényállításra, miszerint mi azt képviseljük, hogy nem létezik újságírás, annál inkább.
»Aki kíváncsi a jogi megoldásokon túli, kifinomultabb kommunikációs módszerekre, elég csak a Transzparens Újságírásért Alapítvány erőlködését figyelemmel kísérnie: a kormányközeli szervezet azt bizonygatja nap mint nap, hogy újságírás nincs is, mindenki elfogult erre vagy arra, egyik kutya, másik eb…« – írja Stumpf András.
Röviden: Nem, András, újságírás igenis létezik! Amit mi mondunk, amit mi képviselünk, az valóban nem annyira egyszerű, mint amilyen egyszerű a magyar közélet kommunikációs tere. Ahol sorosbérencek és a fidesznyikek csatáznak, ahol propagandisták és a független újságírók tájékoztatják a közt. De azért nem is olyan bonyolult. Azt képviseljük, hogy az újságíróknak – mint szubjektív közéleti aktoroknak – felelősségük van a közélet alakításában. A negyedik hatalmi ág képviselőiről azonban keveset tudunk, pedig óriási hatással vannak ránk. Felelősségük van a társadalmi polarizáció erősödésében például akkor, amikor minket is megpróbálnak egyik, vagy másik oldalhoz sorolni.
A médiatudatosság erősítésére oldaltól függetlenül szükség van. Ennek pedig része az is, hogy megismerjük a média szereplőit, a média folyamatait, dinamikáit. Ezért számunkra az újságíró olyan személy, akit olvasnak. Ez egy pragmatikus megközelítés, hiszen a média folyamataiban fontos közéleti szerepet töltenek be olyan platformok, melyek nem képviselnek minőséget, azonban mégis hatással vannak a közgondolkodásra.
Kedves András!
Amit írtál rólunk, az egyszerűen nem igaz. A további félreértések elkerülése végett, szeretnélek meghívni magunkhoz egy kávézásra, beszélgetésre. A tapasztalat az, hogy ha azokkal az emberekkel személyesen is találkozunk, vitatkozunk, akik nem értenek egyet velünk, és így vagy úgy, de negatív fényben tüntetnek fel minket, az általában előremutató. Véleményem szerint a polgári attitűd ezt a fajta diskurzust megköveteli, ezért bízom benne, hogy elfogadod meghívásunkat.”
MTI Fotó: Máthé Zoltán