Új SZDSZ? Hagyjuk meg ezeket a poénokat a Fidesznek

„Személyében a Fidesz álomjelöltje került a Momentum elnöki székébe?

A fiatal, bátor és határozott női vezetőket nem úgy tűnik, hogy nagyon kedvelnék arrafelé. Azt sem, hogy valaki baloldali gyökerekkel is bír, de mélyen vallásos. A világnézetem egyetlen pontjával sem tudnak azonosulni. Szóval cseppet sem értek egyet.

Zsidó gyökerű családból jön, nagyapjától súlyos kommunista idézetek is hozhatók, apja MSZP-s képviselő volt, ön meg a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesületnek dolgozott. Magas labdák.

Van ma Magyarországon bárki, aki a rendszerrel szembeszáll és nem találnak ki róla akármit, amit beilleszthetnek a narratívájukba? Teljesen mindegy a Fidesznek, mi a valóság, így is, úgy is hazaárulóznak. Aki nem a Fidesz világképét vallja magáénak, az szerintük nemzetbiztonsági kockázat – ezt már ugye Kövér László szájából is meghallgathattuk. Bárkit választott volna tehát a Momentum elnökéül, megtalálták volna a módját, hogy belekössenek. Kössenek csak belénk! Nem érdekes. A mi dolgunk nem az, hogy ezzel foglalkozzunk. Hanem az, hogy emberségesebb, igazságosabb, zöldebb Magyarországot teremtsünk.

Mégis: nagyapja, Donáth Ferenc negyvenes évek végi kommunista szólamaihoz mit szól?

Már rég politizáltam, amikor néhány éve egy családi barát a névnapomon átküldte a prédikációt, amelyet apám a keresztelésemkor tartott. Merthogy engem az apám keresztelt. Az akkori beszédet olvasván tudatosult bennem, hogy napra pontosan kilenc hónappal nagyapám halála után születtem. Már csak ezért sem hiszem, hogy bármennyire is számon lehetne kérni rajtam, hogy mit mondott ő a negyvenes években.

Azért mégiscsak ő alapította azt, ami önnel most már nyugodtan nevezhető politikusdinasztiának.

A szocializáció nyilvánvalóan hatott édesapámra, aztán rám: nálunk tényleg megfordultak a rendszerváltó értelmiségiek, belenőttem ebbe a közegbe. Érzelmileg viszont érintett vagyok nagyapámmal kapcsolatban, még ha nem ismerhettem is – ezért nem érzem jogos elvárásnak, hogy ítéljem meg egy-egy kiragadott mondatát. Maga a módszer sem jó semmire: ahhoz, hogy bárki életútját értékeljük, nem lehet néhány részletet kiragadni csupán. Nagyapám esetében mellé kell tenni 1956-os szerepét, azt, hogy a Nagy Imre-per másodrendű vádlottja és elítéltje volt, hogy amikor meghalt, az ellenzék nagyjai búcsúztatták, többek között Csoóri Sándor is. Aki vele együtt dolgozhatott, nagyon megfontolt, békés emberként írta le. Olyasvalakiként, aki egy asztalhoz tudta ültetni a különféle embereket, akik mind adtak az ő halk szavára. Én a magam döntéseiért vagyok felelős. Persze ahogy szerintem nem kell választ adnom arra, mit és miért tett 1948-ban, úgy nem verhetem a mellemet azért sem, hogy máskor hősként viselkedett. Nem is teszem. Sosem használtam sem őt, sem édesapámat, hogy politikailag helyezkedjem általuk.

Édesapja elég szomorú lett, amikor őket is elutasító nemzedéki pártot hoztak létre. Mára már az MSZP-vel és Gyurcsánnyal is szövetségben vannak. Donáth László így már boldog?

Egészen természetes, hogy az újabb nemzedékek szembefordulnak az őket megelőzőkkel, de édesapám maga sem akart teljesen belefolyni abba a politikai elitbe, amelynek része volt – úgy volt parlamenti képviselő, hogy nem lépett be az MSZP-be. Végig párton kívüli volt tehát, sokszor ki is szavazott a frakcióból. Ezt mondtam el neki is, hogy megértse a szempontjainkat. A Momentum őszinteségét pedig kár megkérdőjelezni. Aki a Nemzeti Együttműködés Rendszerében fiatal felnőttként egzisztenciát, karrierszempontokat félredobva pártot alapít, és annak szenteli idejét, energiáját, hogy kikerüljünk ebből a kétharmados mocsárból, az nem hazudik. Hogy együttműködünk az ellenzéki pártokkal, az egyrészt a Fidesz igazságtalan választási törvényének eredménye. Másrészt meg annak, hogy figyelünk a választók szavára. Egy normális demokráciában mindenesetre ez a hat párt biztosan nem működne együtt. Csakhogy nem élünk normális demokráciában, és amíg a Fidesz kormányon van, nem is fogunk. Addig csak lefelé tart az ország. Ahonnan az én nemzedékem tagjai elmennek, mert élhetetlen.”

Fénykép: Földházi Árpád