„»Tetszettek volna forradalmat csinálni.« 1988-ban ismertem meg őt, akkor még a
Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság tagjaként szervezett egy találkozót az Orvostörténeti Múzeumba, ott találkoztunk. Higgadt, beszélni és anekdotázni szerető embernek ismertem meg.
Néhány hónap múlva, ’89 tavaszán a Magyar Demokrata Fórum képviseletében tűnt fel az Ellenzéki Kerekasztalon. Ennek persze története van. Az EKA – az akkori ellenzéki együttműködés – alakulásánál néhány szervezet erősen vonakodott a közös fellépéstől. Különösen az MDF akkori vezetői húzódoztak az »összefogás«-tól, mert azt gondolták, ők a legerősebbek, számukra csak hátráltató tényező másokkal együtt lenni. A »három csé« / Csoóri Sándor, Csengey Dénes és Csurka István/ által képviselt vonal az első ülésekre eljött Bíró Zoltán társaságában, de aztán úgy gondolták, ez a közös fellépés értelmetlen időpocsékolás. Ide jöjjön csak a második vonal. Ekkor jelent meg Antall József és Szabad György.
Rosszul gondolták. Az állampárt – az MSZMP – rögtön megérezte, hogy baj van: az ellenzék megosztásának forgatókönyve innentől nem érvényesül. A politikai erőközponttá pillanatokon belül a Kerekasztal vált. Nyárra a Demokrata Fórum meghatározó vezetőjévé nőtte ki magát az Antall-Szabad páros. A rendszerváltáskori ellenzék három meghatározó pártjává pedig a Fórum mellett a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége.
Tegnap, december 12-én volt az első szabadon választott miniszterelnök halálának az évfordulója. Nekem a megismerkedésünk ideje jutott eszembe erről. Az az időszak, amikor az Orvostörténeti Múzeum igazgatója a második vonalból az első emberré vált. A Fidesz vezetőivel – velünk, akik a tárgyalásokon képviseltük a szervezetet – jó kapcsolatot ápolt. A Múzeumban, a Parlament folyosóin sokat beszélgettünk négyszemközt, meg persze Orbán Viktorral és Kövér Lászlóval is együtt.
Kínálkozik a kérdés, vajon Antall József mit szólna ma ahhoz, ahol Magyarország tart?”
Nyitókép: Fodor Gábor Facebook-oldala