Karácsony csak önhitt, Márki-Zayban viszont a küldetéstudat szent őrületének tüze ég.
„Egy kitalált, megcsinált politikai termék-e tehát Márki-Zay Péter? Egy kirakatfigura, egy betanított robot, aki követi az utasításokat, akin bármikor be lehet kapcsolni a megfelelő gombot, aki tetszés szerint aktiválható vagy háttérbe tolható? Nem, Márki-Zay nem Karácsony Gergely. És ebben rejlik a lehetőség és egyben a veszély is a baloldal számára. Kétségtelenül hasonlít Karácsonyra abban, hogy teljesen önmaga hatása alá került. Végtelenül nárcisztikusan, önreflexió-mentesen, teljes meggyőződéssel képzel magáról nagyon sokat, és törtet az elérhető legmagasabb pozíciók felé. De míg Karácsonynál ez puszta önhittségből ered, addig Márki-Zayban a küldetéstudat szent őrületének tüze ég. Nézzük csak meg a szemét. Vagy egy beszédét, egy vele készült interjút, bármilyen nyilvános megnyilvánulását úgy, hogy levesszük a hangot. Nem véletlen, hogy ösztönösen Hitlerre asszociálunk ilyenkor. Sokszor persze akkor is, ha nem vesszük le a hangot. Az enyhén habzó szájjal előadott fenyegetőzések, a megingathatatlan messiás-komplexus, az ennek bizonyosságával átszőtt kinyilatkoztatások ijesztőek. Márki-Zay nemcsak a Führert idézi, de egy robespierre-i, jakobinus gátlástalanság is van benne. Ami egyfelől persze pont passzol a manapság világhatalomra törő neobolsevik globalistákhoz; ahhoz, hogy a magyarországi helytartójuk legyen. És ha a megfelelő kiképzéssel sikerül kordában tartani, akkor valóban főnyeremény a számukra.
Csakhogy az ilyen őrülteket még sohasem sikerült kordában tartani. Sem Sztálinnak Maót vagy Titót, sem Brezsnyevnek Pol Potot vagy Ceaușescut. Márki-Zay nemcsak egy akarnok diktátor, de egy elszabadult hajóágyú is. Demszky Gábornál is sokkal veszélyesebb a baloldal számára. Demszkyt a dugáson kívül valójában nem sok dolog érdekelte, és ha ez (plusz egy kis lóvé hozzá) megvolt, nagyjából pont leszarta, mi történik a fővárosban, hagyta, hogy mások marakodjanak rajta. Márki-Zay viszont hiába nem rendelkezik párttal, politikai hátországgal, és ezért valós érdekérvényesítő képességgel sem, őt mégsem lehet nemhogy Karácsonyhoz, de Medgyessyhez mérten sem utasítgatni. Janus-arcú reménysége tehát ő a baloldalnak. Még egy-két vállalhatatlan megnyilvánulása, és nem csodálkozhatunk, ha a neomarxista-globalisták igazi magyarországi helytartója (a szintén nárcisztikus-patologikus-hörpintgető, de azért megbízható) Feri végül mégis úgy dönt, hogy Klára Úr legyen a befutó.”
MTI Fotó: Balázs Attila