„Néhány gondolat a libapecsenyén hízott vértanúk hattyúdalára. Megmondom én, hogy milyen miniszterelnök kell nektek: Nektek olyan miniszterelnök kell, akinek a kormánya majd benneteket nevez ki az intézmények – mondjuk éppen a Nemzeti Színház – élére. Nektek olyan miniszterelnök kell, akinek a kormánya majd elhalmoz benneteket díjakkal, és pénzt töm a zsebetekbe. Nektek olyan miniszterelnök kell, akinek a kormányától ösztöndíjat kaptok ti, a gyerekeitek, az unokáitok, hogy aztán hálából »nyugaton« elmondhassátok: micsoda egy barbár, szemét nép lakja ezt az országot. Nektek olyan miniszterelnök kell, akinek a kormánya finanszírozza a szar, nézhetetlen filmjeiteket, amire senki sem megy be a moziba. Nektek olyan miniszterelnök kell, akinek a kormánya visszaadja az előjogaitokat: ti és csakis ti rendezhessetek, igazgathassatok, mondjátok meg, hogy melyik mű értékes, melyik nem; melyik előadás jó, melyik csapnivaló; rendelkezzetek a múltról és jövőt szabjatok (természetesen felelősség nélkül a partvonalon kívülről) ennek az országnak. És ezért bármit, de bármit megtesztek.
Néhány évvel ezelőtt még a Jobbikkal riogattátok a választókat (itt: https://www.youtube.com/watch?v=1bMkN5eiJOQ), de mióta rájöttetek, hogy a kormányváltásra és az általatok támogatott posztkommunista erők visszatérésére a szélsőjobboldali párt szavazói nélkül esély sincs, gyorsan átgondoltátok a helyzetet, és ahogy szellemi (és gyakran fizikai) elődjeitek is tették ’45-ben egyszerűen megbocsájtottátok nekik a múltat és »átöltöztettétek« őket. Mert élni csak kell, nem igaz?! De, milyen élet az ilyen?!”
Kép forrása: Kötter Tamás Facebok-oldala