Magyarország nem lesz homofób ország

„Magyarországon melegként felnőni nem tündérmese. Az egyik barátomat, amikor a vidéki egyházi gimnáziumában elterjedt a hír, hogy meleg, az igazgató behívatta, majd közölte vele: vagy önként otthagyja az iskolát, vagy találnak rá okot, hogy kirúgják. Egy másik barátomat, amikor már volt elég bátorsága felvállalni a szüleinek a melegségét, a családja egyszerűen az utcára tette. Még gimnazista korában el kellett mennie dolgozni, hogy ne váljon hajléktalanná és ne éhezzen.

Ehhez képest szerencsésnek érzem magam, amiért mind a családom, mind a barátaim negatív reakció nélkül fogadták, amikor gimnáziumi éveim elején coming outoltam nekik. Nagyon megnyugtató érzés volt, amikor az osztályfőnökömnek elmondtam, hogy meleg vagyok, úgy reagált, hogy ezzel nincs semmi gond, és ha bármi baj érne emiatt, nyugodtan szóljak neki. Ezek után még egy osztályfőnöki órán is beszélgetett velünk a melegségről és arról, hogy más embereket ne ítéljünk el olyan tulajdonságaik miatt, amikről nem tehetnek.

Később, amikor feljöttem Budapestre egyetemre, a helyzetem csak tovább javult e téren. Ha egyetemen vagy ismerősök közt szóba került a téma, bárkinek szívesen felvállaltam, és emiatt csak pozitív és elfogadó reakciókban részesültem. Nem éreztem, hogy bárki előtt titkolóznom kellene. Ma pedig tagja lehetek egy olyan nagyszerű szakkollégiumi közösségnek is, amely az országban első oktatási intézményként ki merte tűzni a szivárványzászlót a Pride napján.”

A nyitókép illusztráció (MTI/EPA/Martin Divisek)