Az egyenlőség szép jelszavának gyakorlati értéke Nyugaton

A nemi identitás konkrétan akkor "rohad szét", amikor a szexualitást TÚLPÖRGETIK. Ezt látjuk a sodomai sztoriban is - a sodomai emberek nem szimplán buzik voltak, hanem az őrjöngésig kéjvágyók, kéjfüggők, akik a végtelenségig ki akartak elégülni, és ha valaki ebbe beleesik, akkor egy idő után már tökmindegy lesz neki, mitől elégül ki, akár egy dinnyeléket is megbaszik (konkrét paraszti példa állítólag, városi verziója a kipufogócső). Vagyis ahhoz, hogy az emberben kikristályodjon, igazán teljességre juthasson a valós nemi identitása, a szexualitást nemhogy megélni kell, hanem a lehető legalaposabban visszavágni. Az egyik legférfiasabb férfi az európai történelemben Pál apostol. És nagyon sok szerzetes, akik megtérítették a vadakat. Megtanultak magatűrtetőek, szótlanok stb lenni. A Volt egyszer egy vadnyugat Harmonikása is egyedül él. És nagyon-nagyon sok olyan sztori van, olyan példa, mondjuk a mesék, ahol a kihívásokat szex nélkül élő fiatalok teljesítik. A katonák, a hajósok, a gladiátorok, (Kopasz Bálinttól tudjuk, hogy az olimpikonok) és még sok hős valamiért magára marad, és kénytelen a feladatára összpontosítani, pont így lesz irtó vonzó. (Jézus alakját is pont ezért övezi sok hülye részéről homályos vágy.) A nőiesség terén mondjuk a "konzerválásban" tud sokat segíteni a szexmentes életmód, például észrevették, hogy a szingli nők egyszerűen tovább élnek. Elég sok fizikai kellemetlenség elkerüli őket. Nem mondom, hogy ez az abszolút tuti recept, de ha van bármi, ami nemhogy ártana, de hosszú távon biztosan jó hatással van a nemi identitás megélésére, hát akkor ez az. Csak ajánlani tudom.

Az egyenlőségtől való félelem valójában a nárcisztikus személyiségzavar miatt jelentkező önfelmentés. Amíg valaki nárcisztikus, képtelen önmagát másokhoz hasonlónak látni. Valamiért másokkal szemben határozza meg magát. Azt vettem észre, hogy életem azon területei gyógyultak meg, amikben ki tudtam azt mondani, hogy már nem különbözöm ebben a dologban másoktól. És ez több terület is volt, tehát a folyamat újra és újra lejátszódott, és ez nem azzal járt, hogy valami primitív egyenlősdit gondolnék magamról azon a téren, hanem azt jelenti, hogy az a terület már normálisan, a norma szerint működik. Mondok erre egy rendkívül könnyen érthető példát, a testsúlyt: annak van egy adott normája, amitől egyáltalán nem jó felfelé vagy lefelé erősen eltérni. Ehhez hasonlóan bármely orvosi vizsgálat esetében tudható, hogy vannak nagyon is kötött normák, amiktől egyáltalán nem ajánlatos erősen eltérni, mert attól az egyén nem egyedi és különleges lesz, hanem beteg! Ehhez hasonlóan a lelki-spirituális-mentális egészségnek is vannak olyan normái, amiktől való eltérés nem egyediséget és különlegességet fog jelenteni, hanem lelki-szellemi-mentális betegséget. Aki ezt a jelenséget még nem észlelte saját magán - mármint azt, hogy egy eltérése úgy gyógyult meg, hogy a normához, az átlaghoz közel jutott vele - annak melegen ajánlom, hogy igyekezzen kipróbálni, mert csak egészségesebb lesz tőle. Nem azt mondom, hogy mindenben majomszerűen utánozni kell másokat, és rettegni bármilyen eltéréstől, de vannak az egyén által nagyon is tudatosan és zavaróan megélt különbségekről, amikor valaki tisztában van vele, hogy az adott téren a teljesítménye vagy viselkedése nagyon szokatlan. Pl az átlagnál sokkal jobban szorong vagy agresszív vagy piás vagy lustálkodik vagy eszik stb stb stb, és millió dolgot lehet mondani, amitől valaki nem lesz jobban, még akkor sem, ha esetleg megmagyarázza magának. Egy 150 kilós nő nem "egyedien szép", hanem undorító. Egy dinnyeméretűre szilikonozott mellű nő nem "egyedien szép", hanem undorító. És sok egyéb példa hozható, a szépség mércéje is pont az átlaghoz való minél erősebb közelítés, és nem az attól való eltérés.