A magyar nem homofób nemzet

„Mi a véleménye a bizonyos értelemben a kultúrát is érintő, melegellenessé tett »pedofiltörvényről«? Egyáltalán, mennyire érinti a törvény a filmes szakmát?

Nem lehet tudni, hogy mennyire fogják a törvényt betartani, de a létrejötte önmagában nagyon kétségbeejtő, egy nagyon cinikus térfoglalás. Ha pusztán politikai manőver is, attól még nem kevésbé alacsony színvonalú. A meleg kérdést összemosni a gyerekvédelmi kérdésekkel káros narratíva. A magyar nem egy homofób nemzet, ez a törvény viszont egyértelműen játszik megint az érzéseinkkel, és kirekesztő. Ahogyan én látom, ez is része azoknak a gerjesztett indulatoknak, amelyek arra valók, hogy tematizálják a politikai teret és az életünket.

Nemrég beszéltem a Németországban is sikeres Kiss Noémi íróval, aki elmondta, a törvényre egyfajta válaszul készül már az LMBTQ-antológia. Van hasonló terve a filmeseknek?

Nem tudok ilyenről. Nem hiszek a művészet direkt politizálásában. Abban hiszek, hogy a művészet csak és kizárólag szabad lehet. Úgy gondolom, a személyes meggyőződéseimnek az elmúlt tizenöt-huszonöt évben nagyon sokszor hangot adtam, mint ahogy elkészítettem életem első filmjét, a meleg témájú Nincsen nekem vágyam semmit is. A művészetnek az alkotói és a befogadói igényekre kell reagálnia, kizárólag a maga tiszta, költői módján. A filmnek nem politikát kell csinálnia. Ha most csinálnék egy melegfilmet, csak azért, hogy megszülessen, az éppannyira hamis volna.

Gondolja, hogy lesz olyan alkotó, akinek egy homoszexuális témájú filmötlete van, de nem meri majd beadni, mert attól tart, úgyse fogják finanszírozni?

Ez egy teoretikus kérdés, mondhatnám fikció. Remélem nem lesz. A témát feldolgozó filmes alkotások például azért lennének fontosak, hogy ne párosuljon szégyennel, amikor egy 18 év alatti gyerek, egy fiatalember felfedezi saját szexualitását. Mert a szégyen és az elfojtás nagyon sok terhet ró az emberre.”