„Fennáll-e a veszélye, hogy a balkáni országok – különösen Szerbia és Montenegró – Kína befolyási övezetébe csúsznak, mert a közeljövőben nem várható, hogy felvegyék őket az EU-ba? Stratégiai hibát követ-e el az Európai Unió azzal, hogy magasan tartja a mércét a csatlakozási feltételek kérdésében, és ezzel alternatívák keresésére kényszeríti a tagságra vágyó államokat?
Ez a veszély fennáll, de az EU-nak jó oka van arra, hogy bizonyos minimális követelményeket fogalmazzon meg az új tagok felvétele esetén. Említette Magyarországot és Lengyelországot; ezek a normakövetéstől való visszalépés példái az EU-n belül, aláásták a jogállamisággal és egyebekkel kapcsolatos európai értékeket és ideálokat.
Ez megrendítette az EU – mint a liberális demokrácia fáklyahordozója – státuszát a világban. Tehát valójában jó oka van az óvatosságra az olyan új tagok felvétele kapcsán, amelyek intézményeik állapota miatt nem igazán felelnek meg a felvételi követelményeknek.
Az Európai Unió befektetési megállapodást kötött Kínával. Ezért heves bírálatokat kapott, mivel úgymond Brüsszel Pekinget részesíti előnyben, miközben Emmanuel Macron európai stratégiai autonómiát sürget. Az Európai Parlament közben elhalasztotta az egyezmény ratifikálását. Összességében nézve nehéz lesz emiatt összehangolni a Kínával szembeni EU-s és amerikai politikát?
Szerintem nem. Úgy gondolom, hogy a Kínával kötött befektetési megállapodás nagy hiba volt. Szerintem sok olyan, magát áltató európai politikus van, aki azt képzeli, hogy Európa valahogy Kína és az Egyesült Államok között lavírozhat, és kijátszhatja őket egymás ellen, és az aktuális probléma függvényében hol az egyikkel, hol a másikkal működhet együtt.