Gyermekvédelem és önrendelkezés

„Ne szóljanak bele a szuverén közösségek »belügyeibe«, ahogy ne szóljanak bele senki mások magánéletébe – függetlenül attól, hogy valaki hetero- vagy homoszexuális. Kettő hagyományos közösség védelme bontakozik ki a pedofilellenes törvényben: a család és a nemzet szuverenitása. Ennek pedig semmi köze sincs ahhoz, hogy egy felnőtt miként és kit szeret.

»Nem akadályozhatnak meg minket abban, hogy egyértelmű jelzést küldjünk Magyarországnak« – idézte a The New York Times Dieter Reiter, München polgármesterének szavait, aki a múlt héten megfogadta, hogy a Németország–Magyarország labdarúgó-mérkőzés alatt a stadiont a szivárvány színeivel világítják meg. Minket, magyarokat pedig senki nem akadályozhat meg abban, hogy a saját jövőnkről mi magunk döntsünk.

A genderideológia ma már oly módon tünteti fel szándékát, mintha az LMBTQI-jogok deklarálása a normális emberi létezés velejárója lenne. Pedig nem az! Az LMBTQI-jogokról ugyanolyan vitát lehet és kell is folytatni, mint bármilyen más politikai kérdésről. Van ilyen és van amolyan vélemény, sőt: talán nem is eldöntendő kérdésről van szó. A lényeg a téma újrakeretezése.

Egy olyan politikai vita középpontjába kell állítani a kérdést, amiben a bűncselekményeket megengedő vélemények kivételével minden álláspontnak van legitimitása, úgy, hogy közben nem szól bele senki magánügyébe. Ezt kívánja a demokrácia, ezt követelik meg az európai értékek.

A gyermekvédelmi törvény nem változtat azon, hogy a »szerelem az szerelem maradjon«, bárhogy is élje meg egy magyar ember. A nemzet és a családok önrendelkezéséről van szó, és ebben a keretben kell a vitát lefolytatni. Ettől eltérni – bármelyik szélsőséges vélemény irányába – súlyos politikai bűn. Ugyanolyan erőszakos és elitélendő cselekmény beleszólni egy felnőtt ember ma-gánéletébe, szexuális irányultságába, mint a magyar családok életébe és a nemzet önrendelkezésbe. Ebben a keretben kell a vitát lefolytatni.”