Európa fekszik a ravatalon (1. rész)

„A woke-világ, a progresszívek, a haladók soha nem tanultak meg élni. Nem volt hozzá sem tehetségük, sem képességük, sem pedig bátorságuk. Így aztán képtelenek elfogadni a halált. Ezért marad nekik élet helyett az »önmegvalósítás«, a forradalom, a nem az vagyok, aminek születtem képtelensége – a haláltól pedig annyira rettegnek, hogy Camus nácikról írt szavai rájuk is tökéletesen illenek: Ezek az őrültek képesek lettek volna elpusztítani az egész világot, hogy ha már ők nem élhetnek örökké, ne élje túl őket semmi sem.

Amúgy pedig: szelfizgetek, tehát vagyok. Ez maradt. És a bánatos, szomorú, örömtelen pillanatok egymásra rakosgatása, a hülyék vigyorával keretezve. Igen, a hülyék orcáján szivárványszínű nyál csorog. S ahogy Camus írta: Általában szeretik az emberiséget, hogy ne kelljen külön-külön szeretni az embereket. Különösen azokat, akik mást merészelnek gondolni. Ez az ő demokráciájuk, ennyi az ő szabadságuk.

S mi a cinikus, moral insanity politika e mögött?

A magát baloldalinak, liberálisnak (egy lósz…rt, mama!) becézgető semmi szép lassan elveszítette szavazóit. A munkásosztály a normalitás utolsó évtizedeiben (60-as, ­70-es, 80-as évek) betagozódott a középosztályba, s ma már jórészt jobbra szavaz. Őrzi emlékét a prosperitás évtizedeinek, a »boldog békeidőknek«, a jóléti társadalom felvirágzásának. Tegyük plasztikussá: ez a fekete-erdei klinika világa, ha emlékeznek még. Takaros »eneszká« városkák, ápolt gyep, tisztaság, ömlik le a muskátli a házak erkélyei­ről, halkan brummognak a Mercedesek és a BMW-k, mindenki fehér, mindenki németül beszél, s a legnagyobb konfliktusok akörül forognak, hogy akkor most a professzor jóképű fia melyik nővérkét fogja elcsábítani. Nahát…

Ez a világ odalett, s a baloldal hagyományos szavazói szintúgy.

Ezért a moral insanityk politikai közösségei úgy döntöttek szerte Nyugaton, hogy szavazóbázist importálnak maguknak. Ez a tömeges migráció végső értelme és eredője, ez van leöntve a »humanizmus«, az »európai értékek« meg a jóemberkedés mázával (egy lósz…rt, mama! 2.0).”