Egyszer csak folytak a könnyei

„Puskás hazatérése volt a film apropója vagy fordítva?

Fordítva! Sőt, a film nemcsak ürügyet szolgáltatott arra, hogy Puskás Ferenc végre hazatérjen, hanem maga a forgatás, a kamera folyamatos jelenléte volt a legfontosabb garancia Öcsinek arra, hogy nem eshet bántódása, hogy minden a nemzetközi nyilvánosság előtt történik.

Nemzetközi?

Igen, bár a külföldi forgatásokra nem futotta volna a hazai finanszírozásból, azokat az Adidas támogatása tette lehetővé. Amikor megkerestem a német sportszergyártó cég képviselőjét, tíz perc alatt az ügy mellé állt, amint elhangzott Puskás neve, hogy az ő hazatérését is meg akarjuk örökíteni. Később még a Barcelonában nehéz körülmények között élő interjúalanyunknak, Czibor Zoltánnak is segítettek a németek. A filmre hetvenezer márkát adtak, ami felfoghatatlanul sok pénz volt akkoriban, ráadásul megszervezték az interjút Franz Beckenbauerrel, Helmut Rahnnal, Fritz Walterrel.

Puskás valóban félt hazajönni még a nyolcvanas évek elején is?

Nagyon félt, szorongott. Szívfacsaró, igazán filmbe illő jelenetként él bennem, ahogyan a párizsi repülőtéren hátrálva vonakodik lelépni a mozgó járdáról, mintegy húzva-halasztva a döntést még az utolsó pillanatban is. Magázva vitatkozott Sebes Gusztáv volt szövetségi kapitánnyal, Guszti bácsival, aki tegezte őt. Abban állapodtunk meg, hogy még ott is nemet mondhat. Aztán közvetlenül a felszállás előtt értesíthettem az otthoni stábot, a rokonokat, hogy igen, jön, úgy döntött, felszáll a gépre. A hír néhány óra alatt elterjedt idehaza, és százak várták a repülőtéren... Nem közvetlenül Madridból, hanem az 1981-es Liverpool–Real Madrid BEK-döntő helyszínéről, Párizsból kísértük haza Szepesi Györggyel és Sebes Gusztávval. Öcsi bácsi, mert nekem azért bácsi maradt, még ha zokon is vette ezt a megszólítást, megbízott Sebesben, Szepesiben és akkor, túl a madridi forgatáson és sok fantasztikus beszélgetésen, úgy érzem, már bennem is, nem kételkedett a tiszta, sőt naiv szándékainkban. De hiába zárták már le régen a büntetőügyét, hogy katonatisztként elhagyta az országot, ismerte a rendszert, és nekünk is mondta, hogy semmire sincs garancia, bármi megtörténhet, bármit megtehetnek.”