Magyarországot eluralta a politikai dadaizmus

„Szerencsésebb helyeken már önmagában az is kompromittálna egy művészt, hogy a vernisszázsán egy politikus beszél, nem pedig egy művészettörténész vagy egy galériatulajdonos, de mint tudjuk, Magyarországon minden másképpen van. Így aztán abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy részt vehettem drMáriás művész kiállításának megnyitóján. Amit a leggyakrabban mondanak drMáriás művészetéről, hogy tudniillik épp az abszurdon keresztül képes másoknál is pontosabban megmutatni a valóságost, még mindig igaz. Még, mondom, mert azért a valóság egyre erőteljesebb konkurenciát jelent a számára: a drMáriási látásmód számára. Tessék, itt egy újabb érv a változás mellett: hogy a valóság abszurditása ne szívja el teljesen a levegőt a művészi abszurd elől.

Védjük meg a dadaista művészt a dadaista valóságtól. Hogy a reális ne tegye munkanélkülivé a szürreálist. Mert Magyarországot eluralta ez a politikai dadaizmus, aminek – többek között – olyan „műveket” köszönhetünk, mint a Paks II, a Nemzetközi Beruházási Bank, vagy, ha nem vigyázunk, a Fudan egyetem. Van azonban itt egy fordított arányosság, amit érdemes észrevenni. És ami akár jókedvre is deríthet minket. Minél jobban utáljuk ezt a fajta politikai dadaizmust, annál jobban szeretjük a képzőművészet dadaizmusát. Szóval, aki teheti, nézze meg a kiállítást. És tartsuk szem előtt DrMáriás iránymutatását: »ne aggyátok az agyatok!«”

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás