„Nagy örvendezés támadt Budán az Úr 1686. esztendejében, amikor a kontyosokat végre kiűzték a városból. A katonák áldomást ittak, hajnalig tartott a vigasság. Immár minden jóra fordul, megint magyar lesz az ország szíve. Egy kotnyeles vészmadár azonban egyre azt duruzsolta két kupa bor között:
»Bejönnek a Habsburgok, marad az elnyomás, csak más színe lesz. Újszerzeményi bizottságot állítanak fel, nyakunkra küldik a saját pereputtyukat. Lesz majd Helytartótanács, bécsi elnyomás, kettős vámhatár, német nyelv és kalapos király.«
No, lett, ami lett, teltek az évszázadok, előkerült egy jövendőmondó, aki azt jósolta a függetlenségre áhítozóknak: »Kirúgják majd a trónt a Habsburgok alól, az 1918-as évben megszabadulunk a dinasztiától végleg.« Bontottak erre jófajta Törley pezsgőt a magyari urak. Hej, ha Rákóczi vagy Kossuth ezt megérhette volna! Jaj, ne örülj, szerencsétlen nemzet! Jött az osztrák helyett oláh, rác, cseh; vitték az országot is, többet kanyarítottak ki belőle, mint a török. Ferenc Jóska helyett pedig termettek a kunbélák.”