Nocsak! Orbánnal közös álmaink vannak?

„Bár én valahogy meglennék anélkül, hogy a hasznot egy szűk családi-baráti kör fölözze le, egészen véletlenül a miniszterelnök környezetéből, de ne kezdjük az új évet veszekedéssel. Hiszen ahogy Orbán a rádiónyilatkozatában felvázolta, milyen lesz a "dimenzióváltás" után a magyar gazdaság, az nekem akár meg is felel.

»Nagy idők kapujában állunk« – így a miniszterelnök. Eddig jó. Imádok nagy idők kapujában állni, már ha nem zárnak ki hajnalig, és nem túl nagy a kapupénz. Az meg pláne tetszik, amit Orbán a kapu kulcslyukán belesve látott. »Digitalizált, a saját hulladékát is feldolgozni képes ú.n. körforgásos gazdaság, radikálisan lecsökkentett szén-dioxid-kibocsátással, teljes foglalkoztatottsággal és az EU nyugati felénél érzékelhetően gyorsabb növekedéssel«. Már mondtam volna, hogy csapjunk is egymás tenyerébe, ezek jó célok.

De aztán elöntött a szánalom: ez a szegény kormányfő – akár a mólés ember a panelház bejáratánál – rossz kulcsot próbálgat a kapuhoz. Olyat, amivel sosem jutunk be. Mert ha digitalizált, modern gazdaság, akkor miért butították le a szakképzést? Miért hagyták magukra a digitális oktatásban az eszköz nélküli szegény diákokat és az erre nem képzett tanárokat? Ha korszerű hulladékfeldolgozás, akkor hogy lehet, hogy a Kukaholding a felesleges átszervezések nyomán még összeszedetni sem képes a szemetet, nemhogy feldolgozni? Ha radikálisan csökkentett szén-dioxid-kibocsátás, akkor miért kötekedtek az ezt szolgáló uniós tervekkel? Ha teljes foglalkoztatottság, akkor ugye erre nemcsak papíron, a regisztrált munkanélkülieknek a nyilvántartásokból 3 hónap utáni törlésével kellene törekedni? Ha az EU nyugati felénél gyorsabb fejlődés, akkor miért tartósítják azt az állapotot, hogy folyamatosan az Unió utolsó három sereghajtója között vagyunk a háztartások fogyasztása, a bérek vásárlóereje, magyarán az életünk minősége tekintetében?

Igaz, Orbán azt is mondta, hogy a szédítő perspektívákat még nagyon kevesen értik.

Bajt érzek. Lehet, hogy ő se érti?”