Mindent tudunk, semmit sem tudunk

„Alig átlátható, összekuszálódott viszonyok között élünk hetek óta, néha úgy érezzük, mintha túl sokat tudnánk, néha meg úgy, hogy semmi fontosat nem tudunk. Ezer és egy lényegtelen kérdés naponta ömlik ránk, időnként egymásnak is alapvetően ellentmondó tételekkel. Az alapvető fontosságú problémákról viszont vagy semmit sem hallani, vagy csupa olyan féligazságot, amelyről a legtöbbször kiderül, rosszul értettük, félreértettük, vagy egyenesen becsapottak lettünk.

Amit biztosan tudhatunk

Tudjuk, hogy a korlátozásoknak akkor lehet vége, ha megszűnik a járványveszély.

Tudjuk, hogy a járványveszély akkor szűnhet meg, ha valamennyi lényeges adat a mostani állapotokhoz képest nemcsak tartós csökkenést, de visszafordíthatatlan tendenciát is mutat.

Tudjuk, hogy ez az állapot csak akkor fog elkövetkezni, ha a lakosság többsége megkapta a védőoltást. (Abban van némi bizonytalankodás, hogy ez a lakosság 60, avagy a 70 százalékát jelenti e-? Az arány becslése attól függ, éppen ki szólalt meg legutoljára.)

Tudjuk, hogy folyamatosan fejlesztik a nemzetközi terítésű vakcinákat, ezek közül egyelőre négy olyan, elfogadott típus van, amely tömeges megrendeléséért az egyes országok késhegyig menő versenyt vívnak egymással. (A kínaiakat egyelőre nem számolnám ide, mert a róluk szóló hírek közötti ellentmondások feldolgozása meghaladja a szellemi képességeimet, bár…úgy tűnik, hogy ezzel nem állok egyedül.)

Tudjuk, hogy január végére az derült ki, hogy a vakcinákat előállító cégek egyelőre kevesebb dózis gyártására és szállítására képesek, mint amennyit tőlük az egyes kormányok előzetes szerződéseikkel lekötöttek.”