Az eresz rázuhant az Orbán-rezsimre

„Akik hisznek a széria-elméletekben, azokat nem érte meglepetés, hogy a Fidesz az év végére belecsúszott egy sor megmagyarázhatatlan hibába, amelyek – állításunk szerint – logikusan következtek abból, ahogy a párt, illetve a kormány kezelte az egész esztendőt, a ránktörő járványt, és az ebből fakadó kihívásokat. Mellesleg, ahogy elnézem ezt az előző mondatot, van benne egy jó adag efemizmus, hiszen pártról – azaz a Fideszről , illetve a kormányról beszélek, miközben tíz év alatt megtanulhattuk, hogy voltaképpen sem párt, sem kormány nincs, illetve csak formálisan van. Minden döntés Orbán Viktor kezében összpontosul; amúgy pedig dicséretére legyen mondva, hogy képes – immár évtizedek óta – ezt hatalmasra duzzadt konglomerátumot összetartani, illetve idáig képes volt. (Csak zárójelben: a látszat az, hogy most is ő igazgat, de ma már nem ő diktál – fut az események után.)

De térjünk vissza a szériaelmélethez. Az eddig megjelent két részben, elemzésünk korábbi darabjaiban (A Fidesz és a kormány az idén lecsúszott az ereszen, A Szájer-csúszás) azt igyekeztünk bemutatni, hogy az uralkodó párt megbízottjai, és maga a miniszterelnök mennyire nem tudta uralni a helyzetet, folyamatos kommunikációs trükkökkel próbálkozott, de a halottakat hazug beszéddel sem lehet feltámasztani. Orbán folyamatos varázslatokkal próbálta elbűvölni a társadalmat, csakhogy egy ismeretlen kór ellen nem hatnak még az orbáni mágiák sem. Főleg azért nem, mert egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az elsődleges cél nem a közös megoldás megtalálása, az együttes védekezés kialakítása, egy olyan mechanizmus létrejötte, ahol nem számítanak az ideológiák, nem számítanak az egyébként különböző irányba húzó pártok sem, kizárólag a közös akarat.”