Török Gábor mérlege

„A teljes hazai sajtót bejárta Török Gábor Gyurcsány Ferencnek tett hűségesküje.

A pár éve még a Jobbik mellett kampányoló elemző a jövőben jól láthatóan a DK-nak kíván számlázni, úgyhogy a hőn óhajtott összefogás pillanatában, amikor az ellenzék valamennyi parlamenti pártja a Gyurcsány Ferenc által diktált módon egyetlen tömbbé összeáll, Török Gábor mégis elégedetlen – így fogalmaz: »Talán lehetett volna másképp, de a helyzet most az, hogy Gyurcsány Ferenc rehabilitációja nélkül jelenleg nincs esélye a kormányváltásnak, ezt egyértelműen ki lehet jelenteni.«

A közös ellenzéki lista a fenti eskütétel pillanatában számos közvéleménykutatás szerint vezet, Török Gábornak azonban a teljes ellenzéki összefogás kevés, hisz még mindig nem került sor Gyurcsány Ferenc nélkülözhetetlen rehabilitációjára. Török Gábor a legelvakultabb gyurcsányista nyugdíjasok hangján kifejezi, hogy Gyurcsány Ferenccel nem elég összefogni, a feleségét nem elég Magyarország miniszterelnökévé tenni – Gyurcsány Ferencet és életművét rehabilitálni kell.

A friss DK-s vállalkozó szemérmes udvari költeményében azonban elhallgatja, hogy mit tekintene kellő rehabilitációnak. Valamennyi ellenzéki képviselőjelölt tetováltassa a szíve fölé Gyurcsány Ferenc arcképét? Foglalják az összellenzéki programba, hogy Gyurcsány Ferenc születésnapja nemzeti ünnep legyen? Minden ellenzéki párt nyilvánítsa ki, hogy Gyurcsány Ferenc mégsem hamisította meg az ország költségvetési adatait, mégsem hazudott »reggel, éjjel meg este«, s korábbi kijelentése ellenére mégsem személyesen utasította a rendőri vezetőket a 2006 október 23-ai véres megtorlásra?

Úgy vélem, hogy ennyire szégyentelen ánuszápolásra, mint amire Török Gábor szegődött, még maga Gyurcsány Ferenc sem tart igényt. A sokat sejtető semmitmondását könnyű kézzel gyurcsányista agitációra váltó egykori politológus oly kellemetlenül nyalizik, mintha feledtetni akarná azt a zavarba ejtő tényt, hogy »független« elemző létére Csányi Sándor szárnysegédjeként az MLSZ elnökségében foglal helyet, s így személyében a magyarok az Orbán-rendszer futballbirodalmának egyik befolyásos főurát tisztelhetik. A nagy elfogódottságban az elemző elemzése ezúttal elmaradt – hűlt helyén önmaga ügyes hatalmi pozicionálása áll.”