Kiskarácsony, más karácsony

„A keresztények legendája szerint a karácsonyi történet színtere nem palota, nem fényes trónterem, szereplői sem királyok és hercegek. Jászolban játszódik a karácsony, olyan helyen, ahol az utazók és a pásztorok kényszerűségből a jószág mellett tapasztalják meg a csodát. Ha a napkeleti bölcsek nem tennék tiszteletüket, az egész eseménysor megmaradna az egyszerű, kétkezi emberek világában. Így az arany, a tömjén és mirha fényt hoz az éjszakába, némi csillogást a kopárságba – de a lényeg mégis a születés csodája.

A különféle keresztény egyházak és felekezetek évszázadokon át mindig hangsúlyozták a tisztes szegénység, az egyszerűség jelenlétét az ünnepi jelenetben. A karácsony mindenkié, de elsősorban a szegény embereké, a kívülállóké, hiszen Isten anyját nem fogadják be a házba, méltatlan, nehéz körülmények között ad életet a Megváltónak. Ez a körülmény szakrális ünnepélyességet kölcsönöz a karácsonyi történetnek. Éppen ezért a pogány időszakból megmaradt, harsány társasági eseményeket az európai kereszténység kétezer évében sokszor korlátozták, Oliver Cromwell például eltöröltetett mindenfajta ünnepséget a szent napon.

Nekünk, mai európaiaknak a karácsony valamiképpen a pompáról szól. Már gyerekkoromban is, amikor a magyar lakosság nagy része banánt és narancsot ehetett, amit gondosan elzártak előlük az év többi napján. Az utóbbi harminc esztendőben a konzumidiotizmus legnemesebb hagyományainak hódolva karácsony előtt izgága tömegek lepik el a bevásárlóközpontokat, boltokat, vásárokat, hogy egymást letaposva jussanak hozzá különféle árucikkekhez. Európaiak és magyarok milliói számára a karácsonynak már réges-régen nincs vallásos, spirituális tartalma, maradt a család, a szeretet ünnepe megnevezés, de még ezt is sikerül évről-évre lerombolni az esztelen vásárlási lázzal.”