Jogállamisági célkeresztben Magyarország és Izrael

„Amióta az Orbán Viktor kormány van hatalmon, a nemzetközi közösség folyamatosan figyelmeztet a demokrácia és jogállamiság lebontására. Tíz év után a folyamatos rombolás ellenére csodálatos módon újra meg újra van mit lebontani. A sajtószabadság elleni támadásokkal ugyanez a helyzet: tíz év óta folyamatosan szűnik meg a sajtószabadság, és még mindig százával maradtak orgánumok, amelyek ezt világgá kürtölik. Az antiszemitizmus is úgy nő folyamatosan tíz éve, hogy még mindig Magyarország az egyik legbiztonságosabb ország Európában a zsidók számára.

Végül térjünk vissza a magával a jogállamisággal kapcsolatos konfliktusra az EU és Magyarország, illetve Lengyelország között. Az EU a nem definiált jogállamisági kritériumok teljesítését akarta feltétlenül szabni az alapszerződés szerint járó EU-költségvetési pénzek kiutalásához, anélkül, hogy az alapszerződések erre feljogosították volna. A kilátásba helyezett szankciók értékelésénél nem árt megvizsgálni, idáig az EU intézményei mennyire tartották be a büntető intézkedések kirovásánál a jogállamisági követelményeket. Ha egy jogi vagy természetes személyt szankció alá vetnek, nem értesül az eljárásról, nem védekezhet, és nem pártatlan bíróság, hanem politikai testület dönt az ügyében. Az EU arra hivatkozik, hogy egyrészt panaszt lehet tenni, másrészt az Unió bíróságához lehet fordulni a döntéssel szemben, tehát nem esett csorba a jogszerűségen. Képzeljük el – mintha első fokon titkos eljárásban, titkos szabályok szerint ítélne el minket egy politikai kinevezettekből álló testület, és csak fellebbezni lehetne rendes bírósághoz!

Az Unió bírósága ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a Tanács több ízben úgy vont szankció alá embereket és szervezeteket, hogy nem a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság megállapításaira támaszkodott, hanem a sajtóból és az internetről származó információkra. De maga a luxemburgi bíróság sem áll minden kritika fölött: egy arab férfi a Bírósághoz fordult, mert annak címén zárolták az EU-ban lévő vagyonát, hogy Rami Makhlouf (az egyik legtekintélyesebb szíriai üzletember) testvére és a hírszerző szolgálatnak a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásban közreműködő tisztje. A Bíróság elutasította a panaszt, mert a férfi nem tudta bizonyítani, hogy nem támogatta a rezsimet. (Makhlouf kontra Tanács, T‑383/11, 2013. szeptember 13.). Ennyit az ártatlanság vélelméről és a bizonyítási teherről.”