Az ügy

„Nagy napra virradtunk. Egy ország tette félre mindennapi gondjait, bajait, hogy egy idősödő férfiú szexuális szokásaival, illetve azok kalandos következményeivel foglalkozzék. Tették mindezt – tisztelet a kivételnek – a mindannyiunkban rejlő kukkoló elragadtatásával és a kukkolás vágyával teljesen ellentétes morális felsőbbrendűséggel. Mert leselkedni és erkölcsileg ítélkezni egyaránt roppant kellemes – másokkal kapcsolatban. Persze mindenki a maga módján és a maga érdekei szerint tekint a történtekre, így mód nyílik a közélet legfelkapottabb elemére: az anyázásra, mely napjainkra egyfajta politikai perpetuum mobile lett.

...

Ki nem maradhatott a féldecik Paganinije Fletó sem, aki olyan szentbeszédet tartott a tettek és a szavak ellentmondásáról, hogy bármely amerikai tv-prédikátor megnyalná utána a bankszámláját. Megosztotta velünk nézeteit maga Czeglédy Csaba is, aki a notórius adócsalók magas erkölcsi talapzatáról tette közzé fontos meglátásait. A függetlenobjektív libsi sajtó munkatársai pedig kényelmesen hátradőltek, hiszen – úgy látták – hetekre előre meg lehet írni a cikkeket, anélkül, hogy gondolkodni kéne. Szájer főbűne a szemükben mindig is az volt, hogy az Alkotmány módosítását az ő tabletjén követték el, méghozzá – ó, irgalom anyja, ne hagyj el! – a vonaton. Mert ugye szerintük Alkotmányt módosítani csak a csillagok szféráján túl, az angyalok hárfamuzsikája mellett lehet. De ha nem is az angyalok, legalább a Pa-dö-dő zenélhetne közben valamit. Hiszen az angyalok is nem nélküliek.

Csakhogy némi homok került a gépezetbe. Szájer lemondott, kilépett, a pártja pedig elhatárolódott. Ez a számukra teljesen szokatlan eljárás – ha hibázik valaki, vállalja a következményeket – láthatóan meglepte őket és most némi tanácstalanság tapasztalható. Már az ügy kezdetén is volt némi ellentmondás, hiszen a képviselő úr szexuális irányultsága amúgy a mainstream libsizmus szerint egyenesen üdvözlendő, mi több, követendő. Ennek feloldására, egy elegáns logikai en passant lépéssel, a »bort iszik, vizet prédikál« kétségtelenül helytelen gyakorlatával vádolták az egész pártot. Ez a kilépéssel, lemondással, visszavonulással, elhatárolódással, bocsánatkéréssel immár tarthatatlanná vált, a magánbűnből nem lehet közerkölcsöt csinálni. Persze erre is akad megoldás.”