A régi szép idők

Azok a példák, amikkel a "népköztársaság" idején élt ifjúkori önmaga erős lelkére utalnak, vajon a saját fia nem tudja? Nincs ezeknek a készségeknek a birtokában? Ha nincs, miért nincs? Szentesi, mint apa, miért nem tanította meg ugyanazokat a gyerekének, amikre őt is megtanították a szülei? Ha pedig a gyereke tudja, mert megtanította, akkor pláne nem világos, hogy miért siránkozik? Képzeljük magunk elé Teréz anyát, aki Kalkuttában siránkozik az indiaiak mentalitása miatt, mert bezzegnáluk Albániában, bezzeg az ő fiatalkorában mennyivel jobb volt az emberek minősége, na de mi folyik itt Kalkuttában, emberek? Ugye milyen furcsa lenne egy ilyen képzeletbeli siralom? Mi ez itt, mi ez itt? Évtizedek óta nem Szentesi feladatköre az országban élő emberek mentalitásának, lelkiségének javítása, a lelki, spirituális, mentális, akármilyen tartás erősítése. Mit tett bele a közös kalapba Szentesi, ami miatt nyugodt lehet a lelkiismerete, hogy őmiatta az emberek, a környezete jobban érzi magát, mint ahogyan nélküle éreznék? Mit tett hozzá az ország közös kulturális, mentális, lelkiségi örökségéhez? Ha jól cselekedett, nincs oka a múlton nosztalgiázni, emelt fővel járhat. Ha nem jól cselekedett, akkor meg igyekezzen bepótolni a hiányosságait, mert soha nem lehet tudni, az embernek mennyi ideje van munkálkodni. 1Móz 4,6-7 És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz,. ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása,. de te uralkodjál rajta. Jn 9,4 Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. A kommunista időkben élt embereknek, újságíróknak, értelmiségieknek sem volt több lehetőségük, mint a maiaknak arra, hogy némi tartást, könnyebbséget, segítséget, tanítást, jó erkölcsi példát tudjanak adni egymásnak. Ki végezze ezt a feladatot, ha nem egy újságíró? Lk 12,42-46 Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt,. és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. Ha Szentesi úgy látja, hogy nincs minden elvégezve, akkor nem tán itt van a lehetőség arra, hogy beleadjon mindent, amit tud, abba, hogy ennek a népnek jobb legyen? Jn 4,34-38 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt,. hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok,. mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. Mondjuk Szentesi szövege nem irritáló egyáltalán, de egy pap szövegén egy hete jócskán kiakadtam: ""Európa istentagadó, hit- és egyházellenes lett, de csak akkor menekülhet meg, ha elég számban lesznek a győzők" - fogalmaz Kozma Imre atya, aki szerint a muszlimmá válás gondolata aligha jelenti a keresztény Európa továbbélését." Ezen bepöccentem, mert volt kétezer év rá, hogy az egyház kereszténnyé tegye Európát. Mire nem volt elég kétezer év? Kinek a hibája az, hogy az egyház ezt a feladatot kétezer esztendő alatt nem volt képes elvégezni? Kinek kellett volna ezt a munkát megcsinálnia az elmúltkétezer esztendőben, ha nem az egyháznak? Fizetést kaptak érte! Ebből éltek! Nem ingyen, a szabadidő és minden más terhére kellett volna megcsinálni, hanem főállásban, család, gyerek, feleség terhe nélkül! Csak erre koncentrálva. Hogyhogy nem sikerült? És még egy klerikus van felháborodva? Szóval ez a szöveg nagyon dühítő volt, Szentesié nem az, de picit hasonlít a két problémafelvetés. Mert az elmúltharminc év FELÉBEN ORBÁN-KORMÁNY VOLT, plusz az MDF-kormány is konzervatív volt, és csak 12 évig volt ballib kormányzat az elmúltharminc évben. Szóval igazából nagyon is bő lehetőségek és tágas tér, hosszú idő állt rendelkezésére mindenkinek, illetve konkrétan Szentesinek, hogy legjobb belátása szerint tudjon cselekedni. Ez a fajta kesergés sajnos nem egy kívülálló ítélete, hanem olyan emberé, aki pont azt a munkát kéri számon, amit neki kellett volna végeznie. Persze azt is írhatná: én mindent megpróbáltam, ezt meg azt hozzátettem a világhoz, de sokkal gyorsabb a romlás, mintsem azt győzhetnénk erővel. Emberek, segítsetek, aki tudja, az álljon bele a lelkek építésébe. De ehelyett a mobiltelefonok, a popzene meg a korszakváltás hatása kerül szóba, ami miatt mindenki nyugtalan. Namost erről azt szeretném mondani, hogy KORSZAKVÁLTÁSOK EDDIG IS VOLTAK. A XX. században elég gyorsan pörögtek egymás után a korszakváltások, amiket valahogyan túl kellett élni. A korszakváltás is egy olyan dolog, amire már előre fel lehet készülni, hosszú idő alatt, módszeresen. Pl, ha valaki "komolyan veszi" az általános iskolát, azt nem lepi meg a középiskola. Aki "komolyan veszi" a középiskolát, azt nem fekteti két vállra az egyetem. És így tovább. Egy megváltozott korszakra az előző korszak készít fel, pontosabban ott lehet felkészülni rá. Aztán persze vagy sikerül, vagy sem. De ha Szentesi még ráadásul tudja is, hogy korszakváltás közeledik, abban élünk, akkor pláne intenzíven rá kellene kapcsolnia, hogy az emberek minél "bővebb puttonnyal" vágjanak neki az előttük álló új, ismeretlen kihívásoknak. Nem a nosztalgia, hanem a sűrű munka ideje van. Én ezt csak így tudom értelmezni.

"és mindig és mindvégig képes voltál minden helyzetben a rencert (magát) nézni, tekintet nélkül az emberre?" Nem értem igazán a kérdés jogosságát, hiszen már az elsőben is leírtam, hogy "nem kell személy szerint szeretni az illetőket, de el kell fogadni, mert az egyetlen fokmérő csak az lehet, hogy a demokrácia keretei között tudnak-e létezni". Akkor megismétlem: természetesen nem azt értem alatta, hogy kedvelni kell őket, hogy barátkozni kell velük, netán hozzájuk adni a lányodat :-), hanem hogy el kell fogadni, hogy az új, demokratikus rendszer szabályainak betartásával, az új keretek közötti működéssel, a választók felhatalmazásának megszerzése alapján nekik pontosan ugyanannyi joguk van a közéletben való részvételre, mint bárki másnak. Mindenkor hozzáteszem, mielőtt jön valaki valami félremagyarázzással, hogy nem a ténylegesen elkövetett törvénytelenségekre gondolok, természetesen, az másik kategória. Valaki kérdésbe tette, hogy lehet-e rendszer ellen fellépni, amikor a rendszer elvont fogalom, és mindig az emberek testesítik meg. Ez félrevivő okoskodás, mert míg önmagában természetesen igaz, szerintem elég pontosan leírtam, hogy mit értek alatta. Csakis ezt, hogy ha a nem kívánatos rendszert elsöpörtük, akkor a benne régen kisebb-nagyobb szerepet játszott embereket nem zárjuk ki pusztán azért a jövőből, mert valamilyen szerepet játszottak benne, éltek benne, akár dolgoztak, érvényesültek. Nekik is jár az esély, hogy egy másik, tisztességes rendszerben is részt vegyenek a közéletben. Mellékszál, de valahogy mégis ide kívánkozik: sose néztem meg, ki jelentett rólam annak idején. Van, akiről biztosra veszem, és biztosan van olyan is, akiről nem is sejtem, közte talán későbbi barátok is. Nem akartam megnézni, pedig megtehettem volna. Tudatos döntés volt. Olyan rendszert akartam, ahol fel sem merül, hogy valakit erővel vagy hamissággal ilyenre késztessenek, de nem az egyes ember gyengesége érdekelt. Viszont nem voltam annyi idős a rendszerváltás idején, csak fiatalként is elég nemzetközi téren mozogtam, ezért tudom, hogy volt ilyesmi. Fene se tudja, mi lett volna, ha húsz évvel idősebb vagyok, és már szakmai, magánéleti problémát okozott volna. Azt hiszem, akkor se döntöttem volna másképpen, de nyilván nem lehetek biztos a milettvolnában.

Laci! Tudsz Te jókat is írni! Ez egy jó cikk. Gratulálok! Akik meg azt ugatják hogy a Szentesi visszasírja a a vérgőzös, gyilkos kádárt és a kommunizmust, azok menjenek el lélekgyógyászhoz.

Egy kicsit nosztalgiacikk, azaz érzi már hogy öregszik. :-) (Ezt most tapasztalatból írom. :-) ) Azonban azzal teljes mértékben egyetértek, ami a fiatalok zenéivel kapcsolatos. Baszki, mi olyan zenét hallgattunk, amitől megőrültek a szüleink, meghallgatni sem tudták volna. Mindig valami gyökeresen új (nak látszó) jött. Gondoljuk csak el, hogy (ha csak a rocktól kezdem) Elvis kissé nyálas rock and rollja után jött a Beatles, ami tök más volt. Jött a hard rock, a disco, a metál, a rap, nem is tudom felsorolni. És akkor most hallom a gyerekeimnél a számokat ÉS KIBASZOTTUL ÁTLAGOS szarok a 90-es évekből. Nem akarják már felgyújtani a világot, vagy mi a szar van? Hallgassatok má olyat, amitől kiborulok!