„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Legyenek hűségesek másokhoz, legyenek hűségesek önmagukhoz! Úgy öregedjenek meg, hogy büszkén nézhessenek tükörbe. Interjú.
„»Legyenek becsületes emberek, mert a tisztesség hosszú távon megtérül!« – ezt üzeni az MCC-s diákoknak a Mathias Corvinus Collegium egykori társalapítója. Tombor Balázzsal az október 23-án átadott a kitüntetése kapcsán a múltról és a jelenről beszélgettünk.
Mit szólt hozzá, amikor megtudta, hogy október 23-án a Magyar Érdemrend polgári tagozat lovagkeresztjének kitüntetésében részesül?
Őszintén szólva nagyon meglepett. Nem gondoltam volna – ez az igazság. Váratlanul egy levelet kaptam a Miniszterelnökségről, melyben értesítettek a kitüntetésről. A lovagkeresztet nagy örömmel fogadtam és vettem át Gulyás Gergely miniszter úrtól. Ez az elismerés rendkívül nagy megtiszteltetés az egész családom számára. A díjátadásra a feleségem is elkísért, a kitüntetés átvétele után a gyermekeim, Kata lányom, András és Bálint fiam köszöntöttek a helyszínen nagy szeretettel. Csopakról reggel pedig Balázs fiam bocsátott útra. Gyakorlatilag mindannyian részesei voltak az eseménynek – ha nem is közvetlenül.
A kitüntetéssel a magyar állam a Mathias Corvinus Collegium társalapítójaként nyújtott munkáját és teljesítményét ismerte el. Honnan jött a tehetséggondozó intézmény és alapítvány létrehozásának ötlete?
1996-ban abban a szerencsés helyzetben volt a családunk, hogy egy sikeres befektetés révén nagyobb összeghez juthatott. András fiam szorgalmazta, hogy a pénzt egy jótékonysági célokat szolgáló alapítvány létrehozására fordítsuk. A Tihanyi Alapítványba természetszerűen én már mint társalapító kurátor kerültem be – ilyen egyszerűen indult az egész. S bár a fejlődés nagyon lassú volt, hiszen eleinte még nem volt sem hely, sem iroda, sem felszerelés, a hangulat nagyon családias, a jövőkép pedig már akkor igen bíztató volt. A tehetséggondozás ügyét ugyanis már a kezdetektől fogva elismert emberek karolták fel: elég, ha csak Mádl Ferenc vagy Sólyom László nevét említem a legjelesebb személyiségek közül.
Milyen útravalót adna az MCC-s diákoknak, kollégistáknak?
Nagyon nehezet kérdezett, mert mit is tudnék én nekik adni? Azt fölösleges mondanom, hogy tanuljanak, mert ez az elsődleges elvárás, ez az elsődleges feladat. Fontosnak tartom, hogy legyenek becsületes emberek, mert a tisztesség hosszútávon megtérül. Pillanatnyi haszonszerzés érdekében nem szabad lemondani a lelkiismeretünkről. Legyenek hűségesek másokhoz, legyenek hűségesek önmagukhoz! Úgy öregedjenek meg, hogy büszkén nézhessenek tükörbe – önmagukra.”
(MCC)