Pislogni sem volt ideje a leköszönő amerikai vezetésnek: Szijjártó mindenki eszén túljárt
A magyar külügyminiszter ráadásul még mindig nem fedte fel teljesen a lapjait.
Biden egész életében lelkes támogatója volt a neoliberális státusz quónak.
„Mik a jóslatai Joe Biden elnökségére nézve? Gondolja, hogy lesznek komoly politikai fordulatok, mint pl. a Green New Deal és hasonlók, vagy csak vissza fognak térni a neoliberális státusz quohoz?
Biden egész életében lelkes támogatója volt a neoliberális státusz quónak. Delaware államot képviseli. Delaware rendelkezik a nagyvállalati kapitalizmusnak leginkább kedvező jogi környezettel. Sok amerikai céget azért jegyeztek be Delaware államban, mert ott a legkedvezőbbek a jogi feltételek. Biden maga a státusz quo. Obama alelnöke volt, aki szintén a status quo fenntartásáért dolgozott. A szenátusban a demokraták vezetője volt, anélkül, hogy valaha bármi progresszívet vagy szokatlant tett volna, soha nem vállalt politikai kockázatot.
Tehát nem, nem gondolom, hogy bármi mást lehet várni Bidentől, azon kívül, amit megígért. Két állítása volt, az egyik az volt, hogy »nem vagyok Trum«, a másik az, hogy »visszatérítem az országot a Trump előtti normális helyzetébe«. Ez egy súlyos hiba, mivel pontosan az tette lehetővé Trump elnökségét, amit Trump előtt tett az elit. Biden kormánya létre fogja hozni a következő Trumpot.
Mit gondol, mi lesz az új elnök válasza az egyre növekvő szocialista mozgalomra?
Ezt máris lehet látni, pár nappal a választások után. A Bident körülvevő emberek máris a baloldalra, az úgynevezett progresszívekre – mint Bernie Sanders és Alexandria Ocasio-Cortez – próbálják fogni a Demokrata párt szegényes eredményeit. A hozzá közeli emberek azt állítják, hogy a Demokrata Párt nagy hibája a »szocializmus« szó használata volt, hogy hagyta a Republikánus pártnak ellene fordítani ezt a szót. A Demokrata Párton belüli feszültség a régi elit – aminek része pl. Biden, de ami azt illeti, Kamala Harris is – és az új növekvő baloldal között van, amelyet néha szocialistának, néha progresszívnek neveznek.
A kapitalizmus legutóbbi, harmincas évekbeli nagy válságából felemelkedve a Demokrata Párt a munkásosztály pártjává vált, a szakszervezetek, a közjólét, a társadalombiztosítás, a munkanélküliségi kárpótlás és az állami munkahelyek pártjává. De a párt, a második világháború utáni hetven évben folyamatosan a jobboldal felé sorolt át. Ugyanannyira függővé vált a gazdagok és a nagyvállalatok adományaitól, mint a Republikánus Párt.
Tehát a nehézség az, hogy a Demokrata Párt tömegbázisa a munkásosztály, de a pénzügyi bázisa a nagy cégek, és az olyanok mint Biden már régóta eldöntötték, hogy ezek közül melyik bázissal és bázisnak fognak dolgozni.
Biden, Obama és Clinton, ők a Demokrata Párt vállalatpárti vezetői és mindig is el akarták hallgattatni a párt baloldalát. Mindössze annyit akarnak a munkásosztálytól, hogy szavazzanak rájuk. Ennél többet nem. Meg akarják tenni az elégségest, hogy ne legyenek ugyanolyan rosszak, mint a Republikánus Párt, és ennyivel akarják megszerezni a munkásosztály szavazatát.
Most az történik, hogy a párt baloldala lassan elkezdett képviselni egy olyan programot, ami nem csak abból áll, hogy »nem vagyunk olyan rosszak, mint a republikánusok«, hanem egy önértékű programot akarnak. Ezért láthatunk utalásokat a harmincas évekre – a New Deal helyett most Green New Deal van terítéken. Az ötlet onnan származik, amikor még a Demokrata Párt valóban a munkásosztály pártja volt.”