Olvasgatom a Pálinkás-párt elnökségi tagjának bemutatkozó üzenetét

„»Te mit teszel, hogy Magyarország egy boldogabb ország legyen? Mit mondasz a gyerekeidnek, hogy olyan országot örökölnek Tőled, amit nem kívánsz nekik? Bosszúsan írogatsz a Facebookra? Esetleg olyan emberekkel vitatkozol, akiknek saját véleményük sincs, csak a kormányzati propagandát szajkózzák? Ez ma szervező bizottságamár NEM ELÉG! TÖBBET KELL TENNI!«

Olvasgatom a frissen gründolt Pálinkás-párt elnökségi tagjának bemutatkozó üzenetét. Tudom, tudom, elég beteg szombat délutáni program, de az a helyzet, hogy minél több hülyeséget találok ki, annál tovább halogathatom a vasalást. Tehát. Ez az, amit imádok. Létrehozni egy szervezetet, mert az itt a fő baj, hogy nincs elég párt, és akik eddig csinálták, mind hülyék voltak, de most Géza a szomszéd utcából megváltja a világot, szóval ezt követően az utolsó titkárhelyettesi posztig leosztani mindent az alapítók között, majd kiállni és közölni, hogy lehet jönni szavazni és lájkolni. Prémiumként lebaszni a népet, hogy nem elég aktív.

Talán egyszer meg kéne próbálni fordítva is. A rendszerváltó mozgalmaknak, amelyekből olyan pártok jöttek létre, amelyek két évtizedig léteztek (van, amelyik tovább, de hát, ezt tudjuk), szóvivői voltak, ideiglenes ügyvivői, szervezőbizottságai, majd amikor volt elég tagjuk, akkor választottak tartós struktúrát és vezetőket. Tényleg olyan forradalmi tett volna megkísérelni a nép minél szélesebb köreit bevonni a politikai döntéshozatalba – nem csak előválasztáson. De ha nem, legalább ne neveznék magukat néppártnak. Eh, mindegy. Megyek vasalni.”