Éheztetés

„Most végre megtudhattuk: a libsik szerint európai érték az, amit nyers erővel rákényszerítenek valakire, akinek nem fűlik a foga hozzá.

Caesar galliai hadjáratának egyik befejező aktusa volt a legnagyobb gall város, Alesia ostroma. Ennek során a városba szorult gallok élelmiszerkészletei kimerültek és az éhhalál fenyegette a védőket. Még az is felmerült, hogy kannibál módjára a harcra alkalmatlanok húsát kell enniük a védelem folytatásához. Erre, szerencsére, nem került sor, de mivel a várost nem akarták feladni, ezért a hadképteleneket, nőket, gyerekeket és öregeket kiűzték a városból; etessék őket a rómaiak. Ők azonban nem voltak erre hajlandóak, így a szerencsétlenek a város és az ostromlók közé szorulva, a saját hozzátartozók szeme láttára haltak éhen és szomjan. A város aztán, ennek ellenére is, az éhezés miatt megadta magát és vezérüket Vercingetorix-ot kiadták Caesarnak. Így meséli ezt maga Caesar a galliai háborúról írott feljegyzéseiben. Láthatjuk hát, hogy az éheztetés a legősibb hadi fogások közé tartozik, bármilyen kegyetlen is.

A fenti roppant tanulságos történet azért jutott eszembe, mert olvasom, hogy egy bizonyos Katarina Barley nevezetű EU-parlamenti képviselő az találta nyilatkozni, a Deutschlandfunk német országos közszolgálati rádiónak, hogy Lengyelországot és Magyarországot »ki kell éheztetni«, mivel nem állnak be abba sorba, melyben a libsizmussal fertőzött országok menetelnek a multikulturális nihilbe. Az éheztetést úgy képzelte el a szolidáris EU-s honanya, hogy megkurtítják, vagy akár teljesen megvonják az EU-s támogatásokat a nevezett országoktól. Ezzel két legyet ütnek egy csapásra, egyfelől megbüntetik a két renitens országot, másfelől pedig példát is statuálnak, figyelmeztetve a többieket, hogy így jár aki nem lép egyszerre: nem kap rétest estére.”