Most nem alkalmas a pillanat az összeomlásra

„Milyen teendőid vannak most, egy héttel a szinte teljes szerkesztőség felmondása után?

A munkaadónk nem mentett fel minket a munkavégzés alól, pontosabban egy elég érthetetlen szempontrendszer szerint valakiket igen, valakiket meg nem, én a felmondási időmet munkával töltöm. Ez jelenti az újság szerkesztését, és azt is, hogy az Index egyik vezetőjeként hozzám fordul mindenféle kérdéssel a szerkesztőség közel 100 fős csapata. Hármónk közül (Tóth-Szenesi Attila vezető szerkesztő és Haász János főszerkesztő-helyettes a másik két vezető – a szerk.) egyvalaki mindig a lapot szerkeszti, a másik kettő pedig próbálja tartani a lelket az emberekben, fenntartani az újság működését. Ezen felül ott van még az óriási médiafigyelem: naponta körülbelül 50 médiamegkeresés fut be a világ minden pontjáról, amit szintén én koordinálok.

Honnan kerestek meg?

Tulajdonképpen mindenhonnan. A BBC-től az Al Jazeeráig, de benne voltunk a bangladesi tévéhíradóban is. Aznap, amikor felmondtunk, akkor járt nálunk a Reuters, és amint náluk lejött ez a sztori, onnantól a világon mindenki tudomást szerzett róla. Egy érdekes médiahelyzet alakult ki, ami az egész világon jellemző: sok országban szűkül egyre inkább a szabad sajtó tere, és ezekben az országokban különösen nagy érdeklődésre tart számot, hogy mi történik velünk. Nagyon rokonszenveznek azzal, hogy egy emberként jelezte egy teljes szerkesztőség, hogy ez így nincs rendben, és beleugrottunk az ismeretlenbe.

Együtt van a csapat most is? Együtt próbáltok egy új lapot indítani?

Nagyon szeretnénk együtt dolgozni tovább, szeretnénk együtt maradni. De semmit nem készítettünk elő, mert hittünk abban, hogy valahogy lehet az Index-beli problémákra megoldás, és amíg csak lehetett, az Indexszel foglalkoztunk maximális energiával. Így, hogy mi lesz később, az bizonytalan.

A felmondás napjáról készült felvételeken te nyilatkozol, te álltál ki a csapat élére. Főszerkesztőtök igaz, hogy már nem volt, de van még két vezető rajtad kívül, hogyan esett rád a választás?

Nem volt megtervezve, egyszerűen arról van szó, hogy a másik két szerkesztőtársam introvertáltabb, nem szeretnek a figyelem középpontjában lenni. Nem mintha én nagyon szeretnék, de amikor láttam, hogy csomó érdeklődő újságíró kolléga áll a folyosón, mert szeretnének tudósítani a kialakult helyzetről – ez még egy nappal korábban volt, amikor kértük, hogy a főszerkesztőnket, Dull Szabolcsot helyezzék vissza a pozíciójába –, eszembe jutott, hogy én is mennyit álltam hozzájuk hasonlóan különböző helyeken információra várva, és így én mentem oda hozzájuk nyilatkozni. A másnapi felmondásunk, amiről bejárta a világot a videó, ahogy vonulunk a főnökünk irodája felé, az sem volt előre megtervezve, csak elindultunk, és valahogy észre se vettük, hogy jön utánunk mindenki. A szerkesztőtársaimmal nincs közöttünk semmilyen hierarchia, teljesen egyenrangúak vagyunk.”