EU-csúcs: segít-e mentőöv?

„Látom, a múltat magánál is csak a szatyor jelzi! – szólított meg Lajos úr a piacon vasárnap reggel. Lajos úr, akinek a füstölt májasa jobb, mint amiről a bajorok valaha is álmodtak, szívesen osztja meg véleményét a világról. Ezúttal a piaci szatyromra célzott, ami piros, de Lajos szerint a múltat idéző vörös.

Tévedésben van, Lajoskám, a vörös nem a múlt, hanem a jövő! – mondtam. Miért, most olyan marha jó magának? Egy fenét, mondta, minden rosszabb. De talán most kapunk egy kis pénzt az EU-tól! – mondta, jelezve, hogy várja a híreket az EU-csúcsról. Szép dolog a remény, de fogadni mernék, hogy abból a pénzből magának nem fognak osztani egy fillért sem! Na, jó, mondta, nem akarva igazat adni nekem a piac nyilvánossága előtt, vegyen a friss kovászos uborkából! Az legalább biztos! Töredelmesen bevallom, hogy szívből utálom az Európai Uniót. Borzalmas a kék zászló a sárga csillagokkal. Az euró ronda, az EU himnusza pedig tömény hazugság. Még hogy »Testvér lészen minden ember, Merre lengnek szárnyaid.« Ugyan már! Szegény Schiller, mert övé az Örömóda szövege, foroghat a sírjában.

Mikor e sorokat írom, még tart az EU-csúcs. Egy laza hétvégén akartak elrendezni mindent, de kiderült nem megy. Pontosabban szólva ez sem megy. Az EU-csúcson minden volt, csak szabadság, testvériség, egyenlőség nem, és persze humanizmus sem. Az EU-országok vezetői maszkban jelentek meg a nyilvánosság előtt. Nyilván nem a vírus miatt, mert hogy kerülhetne ilyen helyre a vírus, de így legalább mi, a nép nem látjuk azt, ami az arcukra van írva. De mitől is lenne szeretet meg emberség, amikor pénzről van szó? Ráadásul nagyon sokról! Mindenki tudja, hogy nagy a baj, de senki sem meri bevallani, hogy hol a baj. Évek teltek el az egymásra mutogatással. A lusta görögök nem akarnak dolgozni, csak élősködni a német adófizetők pénzén. A keletieknek ne járjon a szájuk, mert a nyugat pénze nélkül még mindig kommunizmus lenne náluk! Ugye ismerős szövegek?
Az egymásra mutogatás ma már nem segít. A koronavírus megmutatta, hogy az európai kapitalizmus nem csak a nagy világversenyben marad alul, de még polgárait sem tudja megvédeni. Ebben nagyjából mindenki egyetért. A vita nem erről szólt.
A vita arról szólt, hogy kit dobjanak a farkasok elé. A franciák és a németek eleve döntőbírónak tekintik magukat. A fontosok mi vagyunk, Európa tőlünk függ, gondolják a belgák, hollandok, dánok, és valamilyen rejtélyes ok miatt az osztrák kancellár is. Gyanítom, hogy Kurz kancellár nem szokott sétálni Floridsdorfban, azaz Bécs 21. kerületében, mert akkor látná, hogy Ausztria nem előre, hanem hátra megy.

Dobjuk a visegrádiakat a farkasok elé, főleg a magyarokat! Nagyjából erről szól az az indítvány, hogy az EU különböző pénzeit csak akkor kapják meg az országok, ha ott jogállam van. Valójában a jogállam csak kitaláció, ürügy arra, hogy az osztozkodásnál egyesek többet kapjanak, mint mások, és Európa nagyot lépjen a központi irányítású egységes európai állam megteremtése felé.
A vita a pénzről folyik, de a háttérben két érdek húzódik meg. Az egyik oldalon az európai tőke közös érdeke, a másikon az egyes tőkéscsoportok nemzeti vagy regionális érdekei.”