Szobordöntők

„Szobrot dönteni morálisan csak egészen kivételes esetben indokolt – ilyen volt a tömeggyilkos zsarnok, Sztálin szobrának ledöntése, abban a valóban szent pillanatban, amikor az általa örökül hagyott diktatúra – akkor sajnos csak egy időre – megdőlt. Minden más esetben kétféle sorsuk lehet a szobroknak: ha csak lehet, maradjanak a helyükön. Ha nem lehet, kerüljenek múzeumba.

De az utóbbi esetben is világos és egyértelmű szabályt kell követni: mindenkit a maga korának normái szerint kell megítélni. A múlt emberein a jelen eszméit számon kérni ostobaság. Azok az új jakobinusok, akik most szerte a fejlett világban szobrokat döntenek, úgy viselkednek, mint akik holtakat rángatnak ki a sírból, hogy holtuk után született törvények megszegéséért mondjanak fölöttük népítéletet.

Ilyet a világnak ezen a felén már átéltünk egyszer. Jó lenne, ha nem kellene újra átélni.”