„Mitől fél az ember? Félünk, ha nálunk nagyobb hatalommal találkozunk.
Lehet ez a hatalom a természet ereje. Nagy, látványos, katasztrofális események, mint egy földrengés, egy szélvihar, egy cunami, egy tűzhányó kitörése. Vagy ugyanilyen hatalmas, de lassú kérlelhetetlenséggel előre haladó folyamatok, jégkorszakok, a klíma változásai, vagy „egyszerűen” az időjárás súlyos megpróbáltatásai. Lehetnek nálunk nagyobb erők az élővilágban is. Ilyen minden járvány, betegség, és végül ilyen maga a halál, amely rádöbbent arra, hogy véges a földi életünk. Megmutatja, hogy a saját biológiai valóságunk is hatalmasabb nálunk. És lehetnek a félelemnek okai emberi hatalmak is, háború, zsarnokság, üldöztetés és minden egyéb, ami az emberi bűn következtében mások életét fizikailag, gazdaságilag, az információk szintjén vagy másképpen kiszolgáltatottá, sebezhetővé teszi.
De a Biblia ismeri a félelemnek egy egészen különleges, ezeknél is mélyebb, elemibb fajtáját is. A Kivonulás könyve szerint amikor az Úr Mózesnek megjelenik az égő csipkebokorban, és rábízza a küldetést, hogy szabadítsa meg népét az egyiptomi szolgaságból, Mózes eltakarja arcát, mert fél Istenre tekinteni (Kiv 3,6). Amikor az ember Istennel találkozik, lenyűgözi az a mérhetetlen valóság, amelyre ráérez, amely megnyilvánul előtte. Még az igazak is, még azok is, akik bíznak Isten gondviselő segítségében, lenyűgözve állnak meg ez előtt a roppant létező előtt. Ez a tisztelet és döbbent félelem az Újszövetség világától sem idegen. Még maga Jézus is arról beszél, hogy nem az emberi hatalomtól kell félni, mert az csak a testi életnek árthat, hanem inkább kell tartani Attól, akitől örök sorsunk függ.
De Krisztus feltámadása nem csupán a mérhetetlen isteni hatalom megnyilvánulása. Megmutatja Isten emberszeretetét is. Az angyali jelenés örömhírt hoz: „A Názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek?
Nincs itt. Feltámadt.” A Názáreti? A keresztre feszített? – Ez volt az a két tény, ami miatt sokan csüggedten gondolhatták: Mégsem lehetett ő a Megváltó. Hiszen a jövendölések szerint nem Názáretben kellett születnie. Az pedig végképp botránynak látszott, hogy akit győztes, szabadító királyként vártak, a megszálló idegen hatalom keresztfáján végezze földi életét. De Isten műve felülmúlja az emberi elképzeléseket.