„Százötven éve, 1870. április 22-én született Vlagyimir Iljics Lenin, akinek nevéhez az elmúlt száz esztendőben annyi dicsőítő és gyalázkodó jelzőt ragasztottak. Csehovi hangulatú orosz nemesi családba született, s a magánéletében mindvégig megmaradt a polgári szokások és magaskultúra hívének. Tizenhét éves volt, amikor rajongva szeretett bátyját. Alekszandert összeesküvőként felakasztották a cári hatóságok. Ettől kezdve a cárizmus halálos ellenségének számított, és harminc évvel később döntő része volt annak véres bukásában. Egy ideig együtt politizált az orosz szociáldemokratákkal. De felismerte, hogy az orosz munkásosztály gyenge – nemcsak a Marx által megjövendölt proletárforradalomhoz, hanem még a nyugat-európai típusú munkásmozgalom megerősödéséhez is.
Legfontosabb politikai invenciója a »forradalmi élcsapat« elméletének megalkotása, s aztán a tényleges létrehozása volt. Ha az elnyomottak nem lázadnak fel maguktól, ha a demokratikus átalakulás lassú és bizonytalan, akkor egy szigorúan szervezett, hivatásos forradalmárokból álló, ideológiájában és tetteiben a vezetés parancsait könyörtelenül végrehajtó gárdának kell levezényelnie a forradalmat. Ebben rejlett sikerének titka. Ez a szervezett élcsapat vezette győzelemre 1917 őszén a bolsevik fordulatot, és nyerte meg aztán a szegényparasztság mozgósításával a polgárháborút a jobban felszerelt fehér és antant csapatokkal szemben.”