„Magyarország a járvány előtt sem volt szolidáris állam. A szegényeket jó ideje eldugni, hátrébb sorolni igyekezett az ország vezetése. Tíz éve szilárdul a NER kasztrendszere, ahol esély és boldogulás csak egy zárt kör tagjainak jár. A magukra hagyott emberek közösségéiben borzalmas tragédiákat hozhat ez az időszak.
A Direkt36 cikkében egymásba kapaszkodnak a problémák. A járvány miatt hazaküldött óvodások, diákok körében fokozódik a gyermekéhezés. Egyes falusi boltokból alapvető cikkek hiányoznak. A segélyszervezetek nehezebben jutnak el a nélkülözőkhöz, mert, mint a cikk is írja, akadtak falvak, ahová a polgármesterek nem engedték be az ételosztókat, attól félve, hogy »beviszik magukkal a fertőzést«. A járvány idejére kapott felhatalmazással élve van, ahol a polgármester felhívást tett közzé arról, hogy az »utcán szédelgő gyermeket« rendőrséggel szállíttatja haza, és fennáll »a családi pótlék megvonás lehetősége«. Biztosan nem az a jó megoldás, ha extra támogatás helyett extra korlátozási és büntetési jogosítványokat ad az állam az önkormányzatoknak, illetve az ezeket most sok helyen egy személyben vezető polgármestereknek.
A szegények nem »rosszak«, nem »engedetlenek«, hanem végtelenül kiszolgáltatottak, és óriási veszélyben vannak.”