„TGM (talán szándékosan?) elfelejti, hogy arra, amit társadalmi programjában hirdet, létezik egy erős erkölcsi alappal rendelkező, kétezer év alatt kiforrott rendszer: az egyház szociális tanítása. Nincs ugyanis olyan kortárs válság, amire a keresztény társadalmi tanítás ne adna adekvát választ.
Lemondásra és áldozatra hív, s neheztel, amiért e szavakat (ismét csak) a reneszánsz óta nem hallottuk komoly értelemben. Pápai enciklikák sorát, kiemelkedő keresztény gondolkodók munkáit, mély teológiai értekezéseket tesz ezzel zárójelbe – merthogy a kereszténység számára a lemondás és áldozat nem üres szavak, hanem lényegi elemek (lásd még: nagyböjti időszak és annak teológiai háttere). Nagyon komoly értelemben hallhatjuk ezeket, a teljesség igénye nélkül most utaljunk csak Szent II. János Pál, vagy XVI. Benedek pápák munkásságára.
Szerinte azok a gyerekek, akik a Fridays for Future mozgalom lelkes tagjaiként tüntetnek, a régi szerzetesi erényekre emlékeztetnek a szegénység, tisztaság, engedelmesség jegyében. Csakhogy ezek nem régiek, hanem régtől fogva élők: a szerzetesek ma is hármas fogadalmat tesznek és milliónyi gyönyörű hivatás bizonyítja: élik is. Persze, ha becsukjuk a szemünket, nehezebb észre venni.
TGM alapvető tévedése tehát a gondolkodás deszakralizálása, a keresztény értékek egyfajta semlegesítése, kiragadása a keresztény erkölcsfilozófiából, és beillesztése egy puritán világi eszmerendszerbe.”