Szerény javaslat a pedagógushelyzet megoldására

„Úgy tűnik, a társadalom nem fél a felkészületlen – és mondjuk ki: tehetségtelen – tanártól, mert az csak a lelket öli meg. Igaz, sok lelket és évtizedeken keresztül. Teljesen elfogadott, hogy egy gyerek szorongva megy iskolába, és az sem baj, ha unatkozik, és a benne rejlő tehetség nincs kibontakoztatva. Ez valahogy nem üti át a társadalom érzékenységének falát. A gyermekeink lelkének rombolásáért kevésbé aggódunk, mint egészségünk elvesztéséért. Talán mert az egyik lassan ható méreg, a másik meg pillanatok műve?

Volna egy szerény javaslatom Jonathan Swift után szabadon. Most, hogy az orvosok testületileg eldöntötték, lemondanak a hálapénzről, abban a reményben, hogy ennek fejében sikerül tisztességes fizetést kiharcolniuk, mi lenne, ha a szülők átirányítanák a hálapénzt a pedagógusoknak? Minden karácsonykor és minden pedagógusnapon kéretik minden szülőtől 10 000 forint hálapénz, amelyet konyakmeggyes dobozban kell diszkréten elhelyezni. Ha egy tanárnak hatvan tanítványa van, akkor ez félévente 600 000 forint, egy évben 1 200.000 forint. Ez havi 100 000 forint nettó, hiszen ezt nem kell bevallani, és adót sem kell utána fizetni. Így egy egyetemet végzett tanárnak nem 134 000 forint lesz a kezdő fizetése, hanem 234 000 forint, amivel talán már lehetne kezdene valamit.

Ezek után a szülők bátran mondhatnák gyermekeiknek: »Menjél fiam tanárnak, mert egy tanár mindig meg fog élni!«. Akkor majd egy végzős középiskolai osztályból több tehetséges diák választja a tanári pályát, a nyelvtanárok sikeresen juttatják el diákjaikat B2-es szintre, a PISA-felmérésben pedig lekörözzük a többi OECD-országot.

Van más ötletük?”