Nem hiszed el

Jámbor András vajon hány napig volt tanító egy cigánytelepen? Ha nem volt, akkor legalább olvassa el L. Ritók Nóra "Láthatatlan Magyarország" című könyvét, mielőtt megnyilatkozik a témában. https://www.libri.hu/konyv/l_ritok_nora_50628.lathatatlan-magyarorszag.html

És a bírók az ilyen ítéletek után még fizetésemelést kapnak. Hajrá!

Valahol fantasztikus hogy Jámbor egy egész cikkben hirdeti hogy fogalma sincs sem a valóságról sem arról amit az említett mondat jelent, és rohanva igyekszik alátámasztani a rabszolgatudatot. Hülye, és milyen büszke rá!

Amikor az " elit" megmondja a " hülye parasztnak", hogy hogy kellene viselkednie, hogy miként kellene tolerálnia, megértenie más erkölcsi és etnikai problémáit, azok lustaságát, a munkához és a tanuláshoz való ellenséges hozzáállását, de önmaga távol tartja magát a realista valóságtól. Igaz ez az újságírókra, szociológusokra, oktatáskutatókra, érdekvédőkre, kivéve néhány valóban tiszteletreméltó kezdeményezést, akik valóban a "terepen" dolgoznak. Lásd a következő példát, amely jellemző az "elitre". A munkám a szenvedélyem: Kende Ágnes szociológus, oktatáskutató Valószínűleg a pályaválasztáskor a családi háttér is számított a döntésemben. Nálunk mindenki az akadémiai pálya közelében van. Meg hát nem is éreztem azt, hogy tanárnak jó lennék. Az egyetem után sodródtam az eseményekkel, részt vettem a Magyarországi Roma Parlament lapjának, az Amaro Dromnak a szerkesztésében, és benne voltam az első magyar roma rádió, a Rádió © alapítói csapatában. Később, amikor már kutatóként komplex programokban vettem részt, amelyek arról szóltak, hogyan lehetne egész szakmákat fejleszteni azért, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeknek jobb legyen, akkor éreztem úgy, hogy mennyire szeretnék praktikus dolgokkal is foglalkozni. Három gyereked van. A gyereknevelésbe tudatosan beépítetted ezt a szemléletet, vagy a gyerekek a jó példákból tanulnak? Sokat beszélünk a munkámról, de inkább a minta számít, nem a tudatosság. Mi Budán, egy jó kerületben lakunk, hiába jártak a gyerekeim állami iskolába, teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem lesz cigány osztálytársuk. Ezt elfogadtam a valóság részeként, és nem vittem át őket csak azért egy másik iskolába, hogy megtapasztalják, milyen az, amikor vegyes az osztály összetétele. Önazonosnak kellett maradnom. Ugyanakkor mikor ma már nyugdíjas matematika-fizika szakos tanárnő ismerősömön -aki mellesleg igazgatóhelyettes is volt - számonkérték, hogy miért csak az egyik osztályban van magyar gyerek, azt kérdezte, hogy úgy gondolják-e a kedves jogvédők, hogy azt az egy szem magyar gyereket talán egy karddal ketté kellene-e vágni, hogy jó legyen a statisztika, nem volt rá válasz.