Macron, a birodalmi örökös

„Tavaly, az első világháború végének századik évfordulóján Macron egy egyhetes emlékezeti turnéra indult, ami nem csak a múltról, hanem róla, az elnökről is szólt, aki történelmet akart írni. Nem volt egy szerény túra. Annak a régies emlékezetpolitikának volt a szöges ellentéte, amit Franciaországban gyakran folytatnak. Nemzeti büszkeség, soviniszta gesztusok: ezek mind hiányoztak. Ez nem volt egyértelmű. Zokon is vették a tábornokok és a tisztek a megkarcsúsított katonai parádét. 

Egy évvel később első ránézésre Macron valami másnak tűnik. Már nem egyenrangú félként lép fel, sokkal inkább úgy, mint egy birodalom örököse. »Franciaország szereti magukat« – mondta korábban a Bundestag képviselőinek. Mindeközben Macron szeretete ma már inkább a szülői szeretetre hasonlít: »Szeretlek, ezért vegyél fel egy sapkát« – vagy növeld meg a hadikiadásaidat. Macron külpolitikája az elmúlt hónapokban érzéketlen (a NATO »agyhalott«), megbízhatatlan (az EU-csatlakozás megtagadása Albániától és Észak-Macedóniától) és visszás (az EP-nek mindenképpen az ő jelöltjét kell megszavaznia) volt. De egyvalami nem, és ez lényeges: antieurópai. 

Két évig nézte Macron, hogy Németország nem vette fel a sapkát, mert a frizurájával volt elfoglalva. Eltávolodik az USA a transzatlanti partnerségtől? Oké, nehéz ügy. De mi van, ha Horst Seehofer szétrobbantja a nagykoalíciót?

Ha annak rendjét és módját tekintjük, ahogy Macron akutálisan a külpolitikai terveit kommunikálja, van okunk mérgelődni. Egy nemrég készült interjúban úgy elemezte a világ geopolitikai helyzetét, mintha ő volna az egyetlen, aki átlátná azt. Ez fárasztóvá teszi az együttműködést. De az ugyanakkor nagyon egyszerű is, mert Macron konzisztens és egyértelmű. Az európaiak összeolvadását akarja a katonai, a pénzügyi és a szociálpolitikai szinten. És nem csak ötletgazdaként, hanem vezetőként tekint magára.”