A párt eljelentéktelenedése felteszi a kérdést: meddig van még lejjebb.
„Semmit sem tanultak az elmúlt tíz évben sem, és semmit sem felejtettek abból a vezető szerepből, amit a megelőző évtizedekben a baloldalon betöltöttek, és úgy gondolják, hogy ez automatikusan most is jár. Valójában lapos frázisokon kívül soha nem jutottak el az elmúlt harminc év önkritikus értékeléséhez, az érdemi hibák feltárásához és meghaladásához, ezért volt olyan siralmas, ahogy a rendszerváltás harmincadik évfordulójáról és az MSZP megalakulásáról megemlékeztek. A Népszavában október 8-án megjelent rövid írás szerint »Teljesítette történelmi feladatát az MSZP«. Ez valóban így történt harminc évvel ezelőtt, amikor a reformkörök baloldali mozgalmából kinőtt pártnak jelentős szerepe volt a rendszerváltásban, de ez – éppen a későbbi MSZP hibájából – teljesen eltűnt a történelmi emlékezetből. Legyünk udvariasak, a kétezres években az MSZP már fokozatosan »elfelejtette« történelmi szerepét, a mostani tragikus felejtés már csak ennek a késői következménye volt. A múlt azé, aki megműveli, és az, hogy az MSZP most nem »látható« és »hallható« a közéletben, a 2010-es években pedig már a választásokon sem, egyenesen következik abból, hogy már nem teljesíti »történelmi feladatát«, a baloldal megszervezését.
2010 májusában, a nagy összeomlás után felkerestem Gyurcsány Ferencet, hogy készítsük el a múlt önkritikus feltárását mint a baloldali mozgalmak újrakezdésének feltételét. Gyurcsány ezt elutasította, és azóta a DK is ugyanazokat a lapos közhelyeket mormolja, mint az MSZP, idén ősszel még azt a fáradságot sem vették, hogy 1989 nagy történelmi drámáját felidézzék. Három nagy folyamat fontos itt, amelyeket egy nemrégen angolul megjelent könyvben részletesen kifejtettem. Először is, a magyar politikai életben végbement korrumpálódásban, a politika és az üzlet világa közötti fal lebontásában az MSZP-nek akkor is része volt, ha ez radikálisan különbözött a Fidesz által bevezetett rendszerszintű korrupciótól. Másodjára, az MSZP-ben fokozatosan társadalmi-politikai értelemben vett szenilizálódás játszódott le, ezért eltűntek a fiatalok, a jelenlegi évtizedben a fiatal baloldali mozgalmak és szereplők már az MSZP-n kívül, és nemritkán vele szemben léptek fel. Harmadjára, az MSZP provincializálódott, egyre messzebbre sodródott az európai baloldalban való együttműködéstől, ezért a »távol Európától« állapotában a fenti negatív vonások is felerősödtek, és végül már nem volt senki, aki kimondja, hogy »Ébresztő«.
Egészében véve mindeddig nem volt komoly, érdemi önkritika mint történelmi szembenézés a hibákkal, pedig a ballib koalíciós kormányok hibái, téves történelmi útválasztása a neoliberális hegemónia felé jelentősen hozzájárult a Fidesz győzelméhez. (Ami persze nem menti fel a Fideszt a történelmi gyalázat alól, hogy az országot kivezették Európából.) Mivel az MSZP nem művelte meg a múltját, ezért vesztes lett az emlékezetpolitikában, láthatatlanná változott a közéletben és a nagy politikai vitákban, ellazsálta a választási kampányokat, és nem aktivizálta magát az EP választásokon sem. A párton belül kis vacak kompromisszumok zajlottak le vezetőcserékkel, olcsó reményekkel, de kívül a társadalmi szereplésben és belül párt életében is nagyobb változás nélkül. Oda jutottunk, hogy kárörvendő közszereplők ma már megkérdőjelezhetik az MSZP jövőjét, ami ugyan nem azonos a baloldal jövőjével, de az MSZP eljelentéktelenedése mégis felteszi a kérdést, hogy meddig van még lejjebb.”