Hatalmasat nyert Sebastian Kurz

„Az osztrák előre hozott választások eredményei már ismertek, a harminchárom éves Sebastian Kurz vezette Osztrák Néppárt fölényesen megnyerte a választásokat (38,4 százalék), csak az nem világos még, hogy melyik párttal kötnek koalíciót. Ez lesz a következő hetek meghatározó kérdése.

Az azonban már most egyértelmű, hogy történelmi változások zajlottak le a szomszédban, ugyanis a második köztársaság politikatörténetében még soha nem volt ilyen nagy különbség az első és a második helyezett párt eredménye között.

Másképpen: az osztrák pártrendszer, amely eleddig két kiemelkedően erős, nagy párt, a szocialisták és a kereszténydemokraták váltógazdálkodására épült, átalakulóban van. A kereszténydemokraták (Osztrák Néppárt, ÖVP) ugyanis Kurz vezetésével két választást nyertek meg egymás után, a szocialisták pedig (Osztrák Szociáldemokrata Párt, SPÖ) a tavalyelőtti – már akkor is rossz – eredményüktől több mint öt százalékkal maradtak el, így 21,5 százalékra csökkentek.

A szocialisták ezzel történelmi mélypontra jutottak (akárcsak német testvérpártjuk a 2017-es választásokon), a két párt között 17 százalékos különbség alakult ki, ami azt jelenti, hogy már csak egy nagy párt van az osztrák politikában, az SPÖ gyakorlatilag középpárttá vált.

Márpedig ha ez a trend folytatódik, akkor arról beszélhetünk, hogy a szomszédunkban is létrejöhet egy domináns pártrendszer, amelyben van egy nagy, kormányzóképes jobbközép politikai erő, amely nélkül hatalomgyakorlás nem képzelhető el.

Ez a bontakozó modell nagyon hasonlít a magyar modellre, amelyben a Fidesz–KDNP immáron kilenc éve és három választás óta kimozdíthatatlan a hatalomból mint domináns és megkerülhetetlen pártszövetség.

Annyi csak a különbség – ami persze korántsem lényegtelen –, hogy az osztrákoknál arányos, listás választási rendszer van, tehát az első helyezettet nem preferálja a rendszer töredék szavazatokkal, így a 38,4 százalékos eredmény a parlamenti mandátumok arányát is tükrözi, ezért az ÖVP-nek feltétlenül koalíciós társ után kell néznie, ha nem akar kisebbségben kormányozni (márpedig aligha akar).

A kereszténydemokraták (a színük már nem a fekete, hanem Kurz kezdeményezésére a türkiz) sikere és a szociáldemokraták veresége mellett kiemelendő a Zöldek (Die Grüne) látványos visszakerülése a parlamentbe: a két évvel ezelőtti 3,8 százalékhoz képest (amellyel nem lépték át a négyszázalékos küszöböt) most 12,4 százalékot értek el, tehát több mint nyolc százalékkal növelték a rájuk adott voksok számát.

A másik oldalon ehhez hasonló változáson ment keresztül a Norbert Hofer vezette Szabadságpárt (FPÖ), csak éppen negatív előjellel: a 2017-es, kimagasló 26 százalékuk után most csupán 16 százalékot értek el, ami látványos kudarcnak tekinthető.

Mi vezetett az ÖVP kiemelkedő történelmi sikeréhez, illetve a volt koalíciós társ, a korábban Heinz-Christian Strache vezette FPÖ látványos kudarcához? Induljunk ki abból, hogy az osztrákok 2017-ben, az akkor már két éve tartó migrációs válság következtében, amelyet szomszédaink is nap mint nap elszenvedtek, egyértelműen egy bevándorlásellenes koalíció mellett tették le a voksukat, s elvileg ma is ezt a koalíciót tartották volna a legjobb megoldásnak Ausztria számára.

Nekik kiváló megoldást jelentett, hogy a koalíción belül van egy mérsékeltebb, hagyományosan kormányzóképes erő, a néppárt, melyet egy tehetséges fiatalember vezet és van egy radikálisan migrációellenes párt, a szabadságpárt, amelyik viszont garancia arra, hogy a néppárt ne térjen le a választott útról, ami Ausztria határainak megvédését, az illegális menekültek kitoloncolását, a kötelező kvóták elvetését, a muszlim invázió megállítását, az osztrák életforma és értékrend megvédését jelenti. (Szemben a nagy testvérrel, Németországgal, ahol éppen a kereszténydemokrata–keresztényszociális pártszövetség a bevándorlás támogatója, s a bevándorlásellenes, radikális AfD-vel szóba sem akar állni.)”