„A lengyel kormánypárt, a PiS nemcsak megnyerte a vasárnapi parlamenti választás, hanem egyenesen diadalmaskodott. A nemzeti konzervatívok 2015 után ismét többséget szereztek, újabb négy évig kormányozhatnak egyedül és látványosan megnövelték a szavazatkülönbséget a legnagyobb ellenzéki párthoz, a Polgári Platformhoz képest. A rekordmagas választási részvétel tükrében ez a siker még fajsúlyosabb. A lengyelországi rendszerváltás óta párt még sosem gyűjtött be ennyi szavazatot. Annál paradoxabbnak tűnt a PiS-elnök Jarosław Kaczyński fellépése vasárnap. Jobb eredményt érdemeltek volna, magyarázta Lengyelország erős embere az ünneplőknek. Még mindig túl sokan jutottak arra az »idiotisztikus« következtetetésre, hogy az ellenzék jobb lenne, mint a PiS.
Ez a kijelentés jellemző Kaczyński gondolkodására. Noha a pártja négy, hatalomban töltött év után szinte minden kulcspozíciót birtokol az államban, a közszolgálati médiát szégyentelen kormánypropagandává silányította, a lengyelek többsége mégsem rájuk szavazott. Kaczyński számára ez nem a politika normális, elkerülhetetlen velejárója, inkább afféle árulás. Ennek megfelelően kormányzott a PiS az elmúlt években: miközben a választókat szociális intézkedésekkel udvarolta körbe, ellenfeleit eltávolította funkcióikból, elnémította vagy megbecstelenítette őket.
Amikor tehát Kaczyński azt mondja, hogy még sok a tennivaló, az csak és kizárólag fenyegetésként értelmezhető. A társadalom további lekenyerezése már nem nagyon lehetséges, hiszen a gazdaság állapota jelentősen romlott. A hangsúly tehát a demokratikus játékszabályok további testreszabására kerülhet. A kampány során a PiS világossá tette, hogy véghezviszi azt az igazságügyi reformot, amely eddig is hozzájárult a jogállamiság drasztikus leépítéséhez. Hosszú ideje szövögetik terveiket a független médiumok »államosítására«, így fogva őket rövidebb pórázra. Ez most valóra válhat. Végül, ismét terítékre kerülhet a választójog kérdése, miután a köztársasági elnök tavaly megvétózott egy, a PiS számára kedvező módosítást.”