A magyar kormány tovább masíroz a neoliberális úton

„Később azt is kiemelte, hogy a munkaerő-tartalék 54 százaléka 6 megyében található (Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád, Somogy, Baranya megye). Persze arról már nem esett szó, hogy ezek a megyék az ország legszegényebb megyéi, ahol nem csak nincs lehetőség jól kereső munkát találni, de az oktatás sincsen olyan szinten, hogy az ott élők megszerezhesség a számukra szükséges munkaerőpiaci készségeket. Az államtitkár mindezen folyamatok kezelésére pedig a Kormány neoliberális intézkedéseibe belesimulva újabb munkaerőpiaci reformokat adna válaszul. Munkaügyi szervezetek és a munkaadók hatékonyabb összehangolásával tervezi kezelni a fennálló problémákat. Reflektálatlanul mindazon folyamatokra, amelyek okán az ország legszegényebb részeiben élő emberek arra szorulnak rá, hogy csak valahogy, valamiből megéljenek.

Felvázolta többek között, hogy tervben vannak újabb átképzések, melyekkel a meglévő tartalék munkaerő kihelyezhető. Maga is kiemelte, hogy a versenyszférában különösen feszítő a cégek által keresett, adott képzettségű munkavállalók hiánya. Viszont a munkások ezeken az átképzéseken csak a munkafolyamatok magukra eső részét tanulják meg, sosem férnek hozzá ahhoz a tudáshoz, ami lehetővé tehetné számukra a feljebb lépést, így beszorulnak az olcsó kétkezi munkás szerepbe, amiben teljesen ki vannak szolgáltatva a Kormány és a vállalatok igényeinek. A munkaerőpiacon egyedül képtelenek megállni a helyüket, hiszen az ehhez szükséges készségeket nem kapták meg a korábbi képzéseken, hiszen az a képzést tartó cégnek nem is áll az érdekében, még véletlenül mobilitást segítene elő.

Tehát világos, hogy a kormány továbbra sem az oktatás megreformálásában érdekelt, hanem a nagyvállalatokat kiszolgáló, egy bizonyos részmunkát elvégezni képes munkások kitermelésében. Ahogyan Bodó Sándor el is mondta a cél az, hogy a meglévő munkaerő-tartalékot a lehető legkevesebb képzéssel és hatékony munkaszervezéssel ki lehessen helyezni a munkaerőpiacra. Láthatóan nem cél a hosszú távú javulás, csak az éppen felmerülő piaci igények kielégítése. Mindezen folyamatok hosszú távon nagyon veszélyesek, hiszen a csupán egy munkafolyamathoz értő munkások a folyamatosan átalakuló és technológiailag is villámgyorsan fejlődő termelésben versenyképtelenek maradnak.”