Küszöbön a nagy magyar haderőreform, csak még azt nem mondták meg, hogy ki is az ellenség

„Haderőreform: kissé avultnak tűnhet a kifejezés, de nem véletlenül kezdem ezzel. Az Orbán kurzus példaképének, Tisza István grófnak a háború előkészítésére irányuló erőfeszítéseit tartja így nyilván a történetírás. A »csóvás ember«, ahogy Ady hívta, minden eszközzel a monarchia és benne a magyar hadsereg hadrafoghatóságának megteremtésére törekedett. Az akkori ellenzék pedig minden áron ellene volt e reformnak és a háborúnak – a parlamenti obstrukció eszközét is bevetették. De még merényletkísérletek is voltak a nemes gróf ellen, aki szintén nem válogatott az eszközökben.

Nem volt demokrata, politikai szörnyeteg volt, de úriembernek hitte magát. Céljait nem titkolta, nyílt lapokkal játszott. Tudni lehetett, hogy mit miért akar, még akkor is, amikor nem akart jót. Egyébként valahogy úgy alakult, hogy jót sosem akart. Talán ezért lett Orbán mintaképe, ezért hozták vissza őt jól megérdemelt helyéről, a történelmi süllyesztőből szobornak a Kossuth térre. Az első világháború »végeredménye« (Trianon) és Tisza István sorsa (merénylet) ismert, bár nem eléggé széles körben. Kormánykörben például valószínűleg ismerik a valódi történéseket, csak nem vesznek tudomást róla. Ők azt szeretnék, hogy tudjuk úgy, hogy mindenért Károlyi, a ballib gróf és a vörös Kun Béla a hibás.

A haderőreform és a háború az rendben volt. És a másik háború is. Orbán és csapatai most jutottak el a haderőreformig. A nagy különbség az, hogy a példakép tudta és ki is mondta, hol van az ellenség. Most halvány gőzünk sem lehet róla. Trump és Putyin elnökön kívül bárkinek az országa lehetne, ugyanis minden más vezetőre került már annyi kígyó és béka a kormánykörök szájából, hogy tényleg már csak egy jó kis hadüzenet hiányzik. A másik bökkenő, hogy azt sem tudjuk, kik a szövetségeseink. A NATO – tekintve Trump elnök ez irányú fenntartásait –, legalábbis kétesélyes. Az EU inkább az ellenség kategóriába férne bele, hacsak von der Leyen asszony nem teszi meg helyettesének Trócsányi doktort. Salvini nagyon jó lenne, de éppen lapáton van. Erdogan nincs lapáton, NATO tag is, hadserege is van, focizni is tudott valamikor – valamennyire. Ő megfelelne, csak állandóan olyanokkal háborúzik, akikkel mi – ilyen-olyan okból – nem akarunk. Egyelőre. Erdogan hamarosan jön is hozzánk vendégségbe. Majd meglátjuk. Putyin elnök úrnál jobb barát nincs a földtekén, de őt vállalni mint fegyvertársat, még egy kicsit snassz lenne. Pedig ő az igazi.”